HU/SB 1.5.32
32. VERS
- etat saṁsūcitaṁ brahmaṁs
- tāpa-traya-cikitsitam
- yad īśvare bhagavati
- karma brahmaṇi bhāvitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etat—ennyire; saṁsūcitam—a bölcsek határoztak; brahman—ó, Vyāsa brāhmaṇa; tāpa-traya—a háromféle nyomorúság; cikitsitam—gyógyír; yat—ami; īśvare—a legfelsőbb irányító; bhagavati—az Istenség Személyiségének; karma—saját előírt kötelesség; brahmaṇi—a nagynak; bhāvitam—szentelte.
FORDÍTÁS
Ó, Vyāsadeva brāhmaṇa! A bölcsek kimondták, hogy a legjobb gyógymód minden baj és gyötrelem megszüntetésére az, ha az ember a Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége [Śrī Kṛṣṇa] szolgálatának szenteli minden cselekedetét.
MAGYARÁZAT
Śrī Nārada Muni személyesen tapasztalta, hogy a felszabaduláshoz, az élet gyötrelmeitől való megszabaduláshoz vezető legalkalmasabb és legcélravezetőbb út az, ha az ember alázatosan hallgatja a megfelelő és hiteles forrásokat az Úr transzcendentális cselekedeteiről. Ez az egyetlen gyógymód. Az egész anyagi lét gyötrelmekkel teli. Az ostoba emberek jelentéktelen kis agyuk segítségével számtalan gyógymódot kitaláltak, hogy megálljt parancsoljanak a háromféle szenvedésnek, amelyek a testtől és az elmétől, a természeti csapásoktól, valamint más élőlényektől származnak. Az egész világ roppant erővel küzd, hogy megszabaduljon e három gyötrelemtől, de az emberek nem tudják, hogy az Úr jóváhagyása nélkül semmilyen terv vagy gyógymód nem hozhatja meg a békét és a nyugalmat, melyre vágynak. A gyógykezelés nem gyógyíthatja meg a beteget, ha az Úr nem hagyja jóvá. Az óceánt vagy a folyót sem lehet átszelni még arra alkalmas csónakban sem az Úr jóváhagyása nélkül. Biztosan kell tudnunk, hogy az Úr a végső jóváhagyó, ezért törekvéseinket az Úr kegyébe kell ajánlanunk, a végső siker érdekében, hogy megszabaduljunk a siker útjában álló akadályoktól. Az Úr mindent átható, korlátlan hatalmú, mindentudó, s mindenütt jelen van. Ő a végső jóváhagyója minden jó illetve rossz hatásnak. Meg kell tehát tanulnunk cselekedeteinket az Úr kegyébe ajánlani, s elfogadni Őt akár mint személytelen Brahmant, akár mint helyhez kötött Paramātmāt, akár mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Nem számít, kik vagyunk. Az embernek mindenét az Úr szolgálatának kell szentelnie. Ha az ember művelt tudós, filozófus, költő stb., tudását az Úr felsőbbrendűségének megszilárdítása érdekében kell alkalmaznia. Meg kell próbálnunk megfigyelni az Úr energiáját az élet minden területén. Nem szabad lebecsülnünk Őt, és megpróbálnunk olyanná válni, mint amilyen Ő, vagy töredékes tudásunkkal a helyzetébe kerülni. Ha az ember vezető, államférfi, katona, politikus stb., meg kell próbálnia, hogy az Úr felsőbbrendűségét megszilárdítsa az államvezetésben. Harcolnunk kell az Úr ügyéért, ahogyan Śrī Arjuna tette. Kezdetben Śrī Arjuna, a nagy harcos megtagadta a harcot, de amikor az Úr meggyőzte, hogy a harcra szükség van, Śrī Arjuna megváltoztatta döntését, s harcba szállt az Úr ügyéért. Hasonló módon, ha valaki üzletember, iparos, földműves stb., akkor fáradságos munkával megkeresett pénzével segítse az Úr ügyét. Mindig úgy kell gondolkoznunk, hogy összegyűjtött pénzünk az Úr vagyona. A gazdagságot a szerencse istennőjének (Lakṣmīnak) tartják, az Úr pedig Nārāyaṇa, vagyis Lakṣmī férje. Próbáljuk Lakṣmīt az Úr Nārāyaṇa szolgálatába állítani, s így boldogok lehetünk. Így lehet az Urat az élet minden területén fölismerni. A legjobb azonban, ha megszabadulunk minden anyagi tevékenységtől, és tökéletesen az Úr transzcendentális kedvteléseinek hallgatásába merülünk. De az ilyen lehetőség hiányában az embernek arra kell törekednie, hogy mindent, amihez különösképpen vonzódik, állítson az Úr szolgálatába. Ez a béke és a jólét útja. Ebben a versben a saṁsūcitam szó szintén lényeges. Az embernek egy pillanatra sem szabad azt gondolnia, hogy Nārada megvalósítása csupán gyerekes képzelődés volt. Ez nem így van. A tapasztalt és művelt tudósok ugyanezt ismerték fel, s ez a saṁsūcitam szó valódi jelentése.