HU/SB 1.5.37
37. VERS
- oṁ namo bhagavate tubhyaṁ
- vāsudevāya dhīmahi
- pradyumnāyāniruddhāya
- namaḥ saṅkarṣaṇāya ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
oṁ—az Úr transzcendentális dicsősége éneklésének jele; namaḥ—hódolat felajánlása az Úrnak; bhagavate—az Istenség Személyiségének; tubhyam—Neked; vāsudevāya—az Úrnak, Vasudeva fiának; dhīmahi—zengjük; pradyumnāya, aniruddhāya és saṅkarṣaṇāya—Vāsudeva minden teljes kiterjedésének; namaḥ—tiszteletteljes hódolat; ca—és.
FORDÍTÁS
Vibráljuk mindannyian Vāsudeva és teljes kiterjedései, Pradyumna, Aniruddha és Saṅkarṣaṇa dicsőségét!
MAGYARÁZAT
A Pañcarātra szerint Nārāyaṇa az Istenség minden kiterjedése — Vāsudeva, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna és Aniruddha — elsődleges oka. Vāsudeva és Saṅkarṣaṇa középen helyezkednek el, bal és jobb oldalon; Pradyumna Saṅkarṣaṇa jobbján van, Aniruddha pedig Vāsudeva balján. Így helyezkedik el a négy mūrti. Úgy ismerik őket, mint az Úr Śrī Kṛṣṇa négy szárnysegédje.
Ez a vers egy olyan védikus himnusz vagy mantra, amely az oṁkāra praṇavával kezdődik, s így a mantrát a transzcendentális vibráló folyamat, az oṁ namo dhīmahi stb. alapozza meg.
Magyarázata az, hogy minden tevékenység haszontalannak számít úgy a gyümölcsöző munka, mint a tapasztalati filozófia terén, ha nem a Legfelsőbb Úr transzcendentális megvalósítása a végső célja. Nāradajī ezért a vegyítetlen odaadó szolgálatot úgy magyarázta el, hogy személyes tapasztalatát vette alapul, hogyan alakul ki az Úr és az élőlény közötti bizalmas viszony az odaadó cselekedetek fokozatosan fejlődő folyamata által. Az Úr iránti transzcendentális odaadás fejlődése az Úr szerető szolgálatában tetőzik, amelyet premānak hívnak a rasáknak (ízeknek) nevezett transzcendentális változatosságban. Ezt az odaadó szolgálatot gyümölcsöző munkával vagy empirikus filozófiai spekulációval kevert formákban is végzik.
A Śaunaka vezette nagy ṛṣik kérdésére, amely Sūta lelki tanítómesterén keresztül elért megvalósításának bizalmas részére vonatkozott, e vers ad választ a harminchárom hangból álló himnusz vibrálásával. Ez a mantra a négy Istenségnek szól, az Úrnak és teljes kiterjedéseinek. A központi alak az Úr Śrī Kṛṣṇa, mert a teljes részek az Ő szárnysegédjei. A tanítás legbizalmasabb része az, hogy az ember énekelje örökké az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségét, s emlékezzen Rá, az Ő teljes kiterjedései, Vāsudeva, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna és Aniruddha dicsőségével együtt. Ezek a kiterjedések az eredeti Istenségei minden más igazságnak, viṣṇu-tattvának vagy śakti-tattvának.