HU/SB 1.7.17
17. VERS
- iti priyāṁ valgu-vicitra-jalpaiḥ
- sa sāntvayitvācyuta-mitra-sūtaḥ
- anvādravad daṁśita ugra-dhanvā
- kapi-dhvajo guru-putraṁ rathena
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; priyām—a kedvesnek; valgu—édes; vicitra—különféle; jalpaiḥ—állításokkal; saḥ—ő; sāntvayitvā—megnyugtatta; acyuta-mitra-sūtaḥ—Arjuna, akit a tévedhetetlen Úr vezet barátként és kocsihajtóként; anvādravat—követve; daṁśitaḥ—kavacával védelmezve; ugra-dhanvā—veszélyes fegyverekkel felvértezve; kapi-dhvajaḥ—Arjuna; guru-putram—a harci tanító fia; rathena—kocsiján ülve.
FORDÍTÁS
Arjuna, akit a tévedhetetlen Úr vezet barátként és kocsihajtóként, szavaival megnyugtatta a nemes hölgyet. Aztán felöltötte páncélját, halálos fegyverekkel vértezte föl magát, s harci szekerére szállva elindult, hogy Aśvatthāmā, hadi tanítójának fia nyomába eredjen.