HU/SB 1.7.19
19. VERS
- yadāśaraṇam ātmānam
- aikṣata śrānta-vājinam
- astraṁ brahma-śiro mene
- ātma-trāṇaṁ dvijātmajaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; aśaraṇam—minden más lehetséges védelem nélkül; ātmānam—önmaga; aikṣata—látta; śrānta-vājinam—a lovak elfáradtak; astram—fegyvert; brahma-śiraḥ—a legfőbb vagy abszolút (nukleáris); mene—alkalmazott; ātma-trāṇam—hogy megmeneküljön; dvija-ātma-jaḥ—egy brāmaṇa fia.
FORDÍTÁS
Amikor a brāhmaṇa fia [Aśvatthāmā] látta, hogy lovai fáradnak, úgy vélte, nincs más lehetősége a menekülésre, mint bevetni az abszolút fegyvert, a brahmāstrát [a nukleáris fegyvert].
MAGYARÁZAT
A brahmāstrának nevezett nukleáris fegyvert csak a legvégső esetben vetik be, amikor már nincs másra lehetőség. A versben a dvijātmajaḥ szó nagyon fontos, mert Aśvatthāmā, habár Droṇācārya fia volt, nem volt igazán brāhmaṇa. Brāhmaṇának a legintelligensebb embereket hívják, s ez nem egy örökölhető cím. Aśvatthāmāt korábban már brahma-bandhunak, a brāhmaṇa barátjának nevezték. Az, hogy valaki egy brāhmaṇa barátja, nem jelenti azt, hogy rendelkezik a kellő tulajdonságokkal ahhoz, hogy ő maga is brāhmaṇa legyen. Egy brāhmaṇa fiát vagy barátját csakis akkor lehet brāhmaṇának nevezni, ha teljes mértékben eleget tesz a kívánalmaknak. Mivel Aśvatthāmā döntése elhamarkodott volt, szándékosan nevezik itt brāhmaṇa fiának.