HU/SB 1.9.37
37. VERS
- sva-nigamam apahāya mat-pratijñām
- ṛtam adhikartum avapluto rathasthaḥ
- dhṛta-ratha-caraṇo ’bhyayāc caladgur
- harir iva hantum ibhaṁ gatottarīyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sva-nigamam—saját igazmondás; apahāya—megsemmisítéséért; mat-pratijñām—saját ígéretem; ṛtam—valóságos; adhi—több; kartum—a megtételéért; avaplutaḥ—leszállva; ratha-sthaḥ—a szekérről; dhṛta—felvéve; ratha—szekér; caraṇaḥ—kerék; abhyayāt—sietett; caladguḥ—a földet taposva; hariḥ—oroszlán; iva—mint; hantum—hogy öljön; ibham—elefánt; gata—félrehagyva; uttarīyaḥ—palást.
FORDÍTÁS
Teljesítve vágyamat, saját ígéretét megszegve leugrott a harci szekérről, felkapta annak kerekét és sebesen felém tartott, ahogyan az oroszlán száguld, hogy megöljön egy elefántot. Még palástja is lehullott Róla útközben.
MAGYARÁZAT
A kurukṣetrai csatát a hadviselés szabályai szerint vívták, de ugyanakkor küzdőszellemben is, ahogyan két barát küzd egymás ellen. Duryodhana szemére vetette Bhīṣmadevának, hogy atyai ragaszkodása miatt vonakodik megölni Arjunát. Egy kṣatriya nem tűri el, ha a harc alapelvei miatt éri sérelem. Bhīṣmadeva ígéretet tett, hogy a következő napon megöli mind az öt Pāṇḍavát egy különleges fegyverrel, amely erre a célra készült. Duryodhana elégedett volt, s magához vette a nyílvesszőket, hogy másnap a csata során átadja ezeket Bhīṣmadevának. Arjuna egy fortéllyal megszerezte a nyilakat Duryodhanától, és Bhīṣmadeva megértette, hogy ez az Úr Śrī Kṛṣṇa cselfogása. Megesküdött, hogy a következő nap Kṛṣṇa Maga arra kényszerül, hogy fegyvert ragadjon, másképp barátja, Arjuna meghal. Másnap az ütközetben Bhīṣmadeva olyan hevesen harcolt, hogy mind Arjuna, mind Kṛṣṇa veszélybe került. Arjuna kis híján vereséget szenvedett: a helyzet olyan drámai volt, hogy a következő pillanatban Bhīṣmadeva majdnem megölte őt. Ekkor az Úr Kṛṣṇa örömet akart szerezni bhaktájának, Bhīṣmának azzal, hogy Bhīṣmadeva betarthatta ígéretét, amely fontosabb volt, mint a sajátja. Az Úr látszólag megszegte saját szavát. Azt ígérte a kurukṣetrai csata kezdete előtt, hogy nem fog fegyvert, s nem veti be erejét egyik csapat érdekében sem. Ám hogy megvédje Arjunát, mégis leugrott harci szekeréről. Megragadta a szekér kerekét, és Bhīṣmadeva felé száguldott, haragosan, ahogyan egy oroszlán fut, hogy megölje az elefántot. Még palástja is lehullott Róla az úton, s haragjában észre sem vette. Bhīṣmadeva azon nyomban letette fegyvereit, s várta, hogy szeretett Ura, Kṛṣṇa megölje őt. Ebben a pillanatban véget ért az aznapi küzdelem, s Arjuna megmenekült. Természetesen Arjuna nem halhatott volna meg, mert Maga az Úr hajtotta harci szekerét. Ám Bhīṣmadeva azt akarta látni, hogy az Úr Kṛṣṇa fegyvert ragad barátja védelmében, ezért az Úr olyan helyzetet teremtett, hogy Arjuna halála a küszöbön álljon. Megállt hát Bhīṣmadeva előtt, hogy megmutassa neki: esküje teljesült; s megragadta a kereket.