HU/SB 1.9: Bhismadeva eltávozása az Úr Krsna jelenlétében

Śrīmad-Bhāgavatam - Első Ének - KILENCEDIK FEJEZET: Bhīṣmadeva eltávozása az Úr Kṛṣṇa jelenlétében


1.9.1. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Yudhiṣṭhira Mahārāja attól tartva, hogy túl sok alattvalót ölt meg a kurukṣetrai csatamezőn, a mészárlás színhelyére indult. A csatatéren egy nyílágyon ott feküdt az eltávozni készülő Bhīṣmadeva.

1.9.2. vers: Fivérei mind követték őt, gyönyörű harci szekereken, melyeket a legkiválóbb, arannyal ékesített lovak húztak. Velük tartott Vyāsa és számos ṛṣi is, köztük Dhaumya [a Pāṇḍavák művelt papja] és sokan mások.

1.9.3. vers: Ó, brāhmaṇák bölcse! Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége szintén követte őt harci szekerén Arjunával. Yudhiṣṭhira király olyan rendkívüli pompával jelent meg, akár Kuvera és társai [a Guhyakák].

1.9.4. vers: Amikor megpillantották őt [Bhīṣmát], amint a földön hevert    —    akár egy félisten, aki az égből szállt alá    —,    a Pāṇḍava király, Yudhiṣṭhira fivéreivel és az Úr Kṛṣṇával együtt leborult előtte.

1.9.5. vers: Az univerzum nagy lelkei, a félistenek, a brāhmaṇák és a királyok bölcsei, akik a jóság kötőerejének hatása alatt állnak, mind összegyűltek, hogy láthassák Bharata király sarjainak vezérét [Bhīṣmát].

1.9.6-7. vers: Minden bölcs jelen volt, köztük Parvata Muni, Nārada, Dhaumya, Vyāsa, Isten inkarnációja, Bṛhadaśva, Bharadvāja, Paraśurāma és tanítványai, Vasiṣṭha, Indrapramada, Trita, Gṛtsamada, Asita, Kakṣīvān, Gautama, Atri, Kauśika és Sudarśana.

1.9.8. vers: Sokan eljöttek, köztük Śukadeva Gosvāmī és számos megtisztult lélek, Kaśyapa, Āṅgirasa és mások, tanítványaik kíséretében.

1.9.9. vers: Bhīṣmadeva, a nyolc Vasu közül a legkiválóbb, fogadta és üdvözölte az összesereglett kiváló, hatalmas ṛṣiket, hiszen jól ismert minden vallásos elvet, időt és helyet egyaránt szem előtt tartva.

1.9.10. vers: Az Úr Kṛṣṇa jelen van mindenki szívében, belső energiája révén mégis kinyilvánítja transzcendentális formáját. Ez az Úr ült Bhīṣmadeva előtt, s mivel Bhīṣmadeva ismerte dicsőségét, méltó módon imádta Őt.

1.9.11. vers: Pāṇḍu Mahārāja fiai szótlanul ültek a közelben, haldokló nagyapjuk láttán bánattól sújtva. Bhīṣmadeva meghatottan köszöntötte őket. Szemében az eksztázis könnyei ragyogtak, mert a ragaszkodás és a szeretet érzései árasztották el.

1.9.12. vers: Bhīṣmadeva így szólt: Ó, mennyi szörnyű gyötrelemtől és szörnyű igazságtalanságtól szenvedtetek, jó lelkek, csupán mert a vallás fiai vagytok! Nem szolgáltatok rá, hogy ilyen szenvedések közepette éljetek, a brāhmaṇák, Isten és a vallás azonban megvédelmezett benneteket.

1.9.13. vers: Ami menyemet, Kuntīt illeti, a nagy hadvezér, Pāṇḍu halála után sok gyermekével özvegyen maradt, s tengernyi szenvedés várt rá, amikor pedig felnőttetek, tetteitek miatt kellett szenvednie.

1.9.14. vers: Úgy vélem, mindez csupán a könyörtelen idő hatalmának köszönhető, mert az tart hatalmában mindenkit, szerte minden bolygón, éppúgy, ahogyan a szél tereli a felhőket.

1.9.15. vers: Ó, milyen csodálatos a könyörtelen idő befolyása! Az idő visszafordíthatatlan    —    másképp hogyan lennének szerencsétlenségek Yudhiṣṭhira király, a vallást irányító félisten fia; Bhīma, a nagy buzogányharcos; a kiváló íjász, a hatalmas Gāṇdīva fegyvert hordó Arjuna és mindenek fölött az Úr, a Pāṇḍavák őszinte jóakarója jelenlétében?

1.9.16. vers: Ó, király! Senki sem ismerheti az Úr [Śrī Kṛṣṇa] tervét. Még a nagy filozófusok is zavarba jönnek, amikor mélyrehatóan erről tudakozódnak.

1.9.17. vers: Ó, Bharata sarjainak legjobbja [Yudhiṣṭhira], én azt mondom ezért, hogy mindez az Úr terve! El kell fogadnod és követned kell az Úr felfoghatatlan tervét. Te vagy most a kiválasztott uralkodó, uram, s vigyáznod kell alattvalóidra, akik támasz nélkül maradtak.

1.9.18. vers: Śrī Kṛṣṇa nem más, mint a felfoghatatlan, eredeti Istenség Személyisége. Ő az első Nārāyaṇa, a legfelsőbb élvező, mégis úgy él Vṛṣṇi király leszármazottjai között, mintha közülünk való lenne, Maga teremtette energiájával pedig megzavar bennünket.

1.9.19. vers: Ó, király! Az Úr Śiva, Nārada, a félistenek bölcse és Kapila, az Istenség inkarnációja mind bensőségesen ismerik dicsőségét, közvetlen kapcsolatukon keresztül.

1.9.20. vers: Ó, király! Akit puszta tudatlanságból anyai unokatestvérednek, drága barátodnak, jóakaródnak, tanácsadódnak, üzenetvivődnek, jótevődnek gondoltál, az nem más, mint Maga az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa.

1.9.21. vers: Ő az Istenség Abszolút Személyisége, ezért jelen van mindenki szívében. Egyformán kegyes mindenkihez, és mentes a hamis ego minden megkülönböztetésétől. Így hát minden, amit tesz, mentes az anyagi mámortól. Ő mindig kiegyensúlyozott.

1.9.22. vers: Mégis, annak ellenére, hogy mindenkihez egyformán kedves, kegyesen megjelent előttem, amikor életem véget ér, mert rendíthetetlen szolgája vagyok.

1.9.23. vers: Az Istenség Személyisége, aki a figyelmes odaadás, a meditáció és a szent név éneklése eredményeként megjelenik a bhakta elméjében, megszabadítja hívét a gyümölcsöző cselekedetek kötelékétől, amikor az elhagyja anyagi testét.

1.9.24. vers: Bárcsak az én négykarú Uram, akinek csodálatosan ékesített lótuszvirág arca örökké mosolyog, s akinek szeme olyan vörös, akár a kelő nap, kegyesen várna addig a pillanatig, amikor elhagyom ezt az anyagi testet!

1.9.25. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Miután Yudhiṣṭhira Mahārāja végighallgatta Bhīṣmadeva megindító szavait, a nagy ṛṣik jelenlétében a különféle vallásos kötelességek legfontosabb elveiről kérdezte őt.

1.9.26. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja kérdésére válaszolva Bhīṣmadeva először meghatározta a kasztok és az életrendek egyéni képességek szerinti osztályozását. Azután kétféle felosztásban rendszerezve beszélt a lemondásból származó közömbösítésről és a ragaszkodásból eredő kölcsönhatásokról.

1.9.27. vers: Ezután a felosztásokat figyelembe véve beszélt az adományozásról, a király uralkodói feladatairól és a felszabadulás érdekében végrehajtott tettekről, aztán    —    tömören és részletesen egyaránt    —    leírta a nők és a bhakták kötelességeit.

1.9.28. vers: Aztán történelmi példákat idézve beszélt a különböző életrendek és hivatások kötelességeiről, hiszen ő maga jól ismerte az igazságot.

1.9.29. vers: Míg Bhīṣmadeva a kötelességekről beszélt, a nap áttért az északi féltekére. Ez az az időszak, melyre a misztikusok vágynak, akik saját akaratuk szerint halnak meg.

1.9.30. vers: Ekkor a férfi, aki oly sok témáról beszélt ezer és ezer jelentést feltárva, aki ezer és ezer csatatéren harcolt, emberek ezreit védelmezve, elhallgatott. Tökéletesen megszabadulva minden köteléktől, elméjét minden másról visszavonta, s tágra nyitott szemeit az eredeti Istenség Személyiségére, Śrī Kṛṣṇára függesztette, aki ott állt előtte négykarú formájában, ragyogóan fénylő sárga ruhába öltözve.

1.9.31. vers: Tiszta meditációval, az Úr Śrī Kṛṣṇára nézve egyszerre megszabadult minden kedvezőtlen anyagi dologtól, s így fájdalma, melyet a testébe fúródó nyílvesszők okoztak, megszűnt. Az érzékek külsődleges tevékenysége hirtelen abbamaradt, s ő transzcendentális helyzetében az élőlények Urához imádkozott, míg anyagi testét elhagyta.

1.9.32. vers: Bhīṣmadeva szólt: Gondolkodásomat, érzéseimet és akaratomat, amelyek oly sokáig a legkülönbözőbb témákkal és kötelességekkel törődtek, hadd merítsem el most a mindenható Úr Śrī Kṛṣṇában. Ő mindig elégedett Önmagában, néha azonban, hiszen Ő a bhakták vezetője, transzcendentális boldogságot élvez, amikor alászáll az anyagi világba, noha egyedül Tőle származik az anyagi világ.

1.9.33. vers: Śrī Kṛṣṇa Arjuna bensőséges barátja. A tamāla kékes színére emlékeztető transzcendentális testében jelent meg a földön, és teste mindenkit magával ragad a három [a felső, a középső és az alsó] bolygórendszerben. Bárcsak egyedül ragyogó sárga ruhájához és lótuszvirág arcához vonzódnék, melyet szantálfapépből készült festés ékesít, s bárcsak ne vágyódnék gyümölcsöző eredményekre!

1.9.34. vers: A csatatéren [ahol Śrī Kṛṣṇa barátságból Arjunát segítette] az Úr Kṛṣṇa hullámos haja hamuszürkévé változott a portól, melyet a lovak patái vertek föl, s igyekezetében izzadságcsöppek borították arcát. Mindezen ékessége, melyet az éles nyilaim okozta sebek még inkább kiemeltek, örömmel töltötték el Őt. Bár örökké így emlékezhetnék Rá!

1.9.35. vers: Az Úr Śrī Kṛṣṇa barátja parancsának engedelmeskedve Arjuna és Duryodhana katonái között a kurukṣetrai csatatér arénájába lépett, s ezalatt kegyes pillantásával megrövidítette az ellenfél életét, pusztán azzal, hogy rájuk nézett. Bárcsak elmém e Kṛṣṇán állapodna meg!

1.9.36. vers: Amikor Arjunát a csatatéren az előtte sorakozó katonák és hadvezérek láttán látszólag beszennyezte a tudatlanság, az Úr gyökerestől elpusztította tudatlanságát, transzcendentális tudásban részesítve őt. Bárcsak örökké ragaszkodnék lótuszlábaihoz!

1.9.37. vers: Teljesítve vágyamat, saját ígéretét megszegve leugrott a harci szekérről, felkapta annak kerekét és sebesen felém tartott, ahogyan az oroszlán száguld, hogy megöljön egy elefántot. Még palástja is lehullott Róla útközben.

1.9.38. vers: Bárcsak Ő, az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége, a felszabadulás adományozója állna utam végén! A csatatéren úgy támadott Rám, mintha haragos lenne a sebek miatt, melyeket éles nyilaim ejtettek testén. Pajzsát eldobta, testét sebei miatt vér borította.

1.9.39. vers: Bárcsak Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége lenne végső vonzódásom a halál pillanatában! Elmémet Arjuna kocsihajtójára rögzítem, aki jobb kezében ostort, a balban gyeplőt tartva állt, s aki oly vigyázva, minden körülmények között védelmezte Arjuna harci szekerét. Mindazok, akik látták Őt a kurukṣetrai csatamezőn, haláluk után visszanyerték eredeti formájukat.

1.9.40. vers: Bárcsak elmém az Úr Śrī Kṛṣṇára rögzülne, akinek szerető mosolya és mozdulatai magukkal ragadták Vrajadhāma leányait [a gopīkat], akik [miután eltűnt a rasa táncból] utánozni kezdték jellemző mozdulatait!

1.9.41. vers: A Rājasūya-yajña [áldozat], melyet Yudhiṣṭhira Mahārāja mutatott be, a világ előkelősége, a királyi és művelt rendek legnagyobb gyülekezete volt. A hatalmas találkozón az Úr Śrī Kṛṣṇát mindenki, mint a legkiemelkedőbb Istenség Személyiségét imádta. Mindez jelenlétemben történt, s mindig emlékezem rá, hogy elmémet az Úrra rögzíthessem.

1.9.42. vers: Most tökéletes figyelemmel meditálhatok az egyetlen Úron, Śrī Kṛṣṇán, aki előttem áll, mert immáron túlléptem a kettősség téveszméjén azzal kapcsolatban, hogy Ő jelen van mindenki, még az elméjükben spekulálók szívében is. Ő mindenki szívében benne van. A napot sokféleképpen láthatjuk, noha mindig egy és ugyanaz.

1.9.43. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Bhīṣmadeva elmerült hát a Felsőlélekben, az Úr Śrī Kṛṣṇában, az Istenség Legfelsőbb Személyiségében elméjével, beszédével, látásával és cselekedeteivel. Aztán elhallgatott, s többé nem lélegzett.

1.9.44. vers: A jelenlévők megértették, hogy Bhīṣmadeva a Legfelsőbb Abszolút határtalan örökkévalóságába merült, s mindnyájan elnémultak, akár alkonyatkor a madarak.

1.9.45. vers: Ezután tiszteletük jeléül mind az emberek, mind a félistenek megszólaltatták dobjaikat, a derék királyi rend tagjai pedig tiszteletüket és megbecsülésüket fejezték ki. Az égből virágeső hullott.

1.9.46. vers: Ó, Bhṛgu leszármazottja [Śaunaka]! Miután elvégezték a temetési szertartást Bhīṣmadeva holtteste fölött, Yudhiṣṭhira Mahārāját egy rövid időre elöntötte a bánat.

1.9.47. vers: Ezután a nagy bölcsek bensőséges védikus himnuszokkal dicsőítették a jelen lévő Úr Śrī Kṛṣṇát, majd mindannyian visszatértek remetelakjaikba, szívükben örökké az Úr Kṛṣṇát hordozva.

1.9.48. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja ezután nyomban fővárosába, Hastināpurába indult az Úr Śrī Kṛṣṇa társaságában, s ott megvigasztalta nagybátyját és nagynénjét, az aszkéta Gāndhārīt.

1.9.49. vers: Ezután a nagyszerű, vallásos király, Yudhiṣṭhira Mahārāja megszilárdította a királyi hatalmat birodalmában, szigorúan követve azokat a törvényeket és uralkodói alapelveket, amelyeket nagybátyja hagyott helyben, s melyeket az Úr Śrī Kṛṣṇa is megerősített.