HU/SB 1.9.36
36. VERS
- vyavahita-pṛtanā-mukhaṁ nirīkṣya
- sva-jana-vadhād vimukhasya doṣa-buddhyā
- kumatim aharad ātma-vidyayā yaś
- caraṇa-ratiḥ paramasya tasya me ’stu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vyavahita—távolabb állva; pṛtanā—katonák; mukham—arcok; nirīkṣya—rájuk nézve; sva-jana—rokonok; vadhāt—az ölés tettéből; vimukhasya—az, aki vonakodik; doṣa-buddhyā—beszennyezett intelligencia által; kumatim—szegényes tudás; aharat—elpusztít; ātma-vidyayā—transzcendentális tudás által; yaḥ—Ő, aki; caraṇa—a lábakhoz; ratiḥ—vonzódás; paramasya—a Legfelsőbbnek; tasya—Neki; me—enyém; astu—legyen.
FORDÍTÁS
Amikor Arjunát a csatatéren az előtte sorakozó katonák és hadvezérek láttán látszólag beszennyezte a tudatlanság, az Úr gyökerestől elpusztította tudatlanságát, transzcendentális tudásban részesítve őt. Bárcsak örökké ragaszkodnék lótuszlábaihoz!
MAGYARÁZAT
A királyoknak és a hadvezéreknek a harcoló katonák előtt kellett állniuk. Ez volt az igazi harc szabálya. A királyok és hadvezérek nem olyasféle elnökök és hadügyminiszterek voltak, mint manapság. Nem otthonaikban üldögéltek, amíg a szegény katonák vagy zsoldosok szemtől szemben harcoltak az ellenséggel. Lehet, hogy a modern demokráciában ez a szabály, de a valódi monarchiában nem gyávák uralkodtak, akiket anélkül választottak meg, hogy rátermettségüket figyelembe vették volna. Ahogyan ez a kurukṣetrai csatatéren világossá vált, egyik fél vezetői — Droṇa, Bhīṣma, Arjuna, Duryodhana — sem aludtak: mindannyian ott voltak a harcban, amely a lakott területektől távol zajlott. Ez azt jelenti, hogy az ártatlan állampolgárokat nem érintette az ellenséges királyi csapatok közötti harc. Nekik nem volt közük ahhoz, mi történik harc közben. Az ő dolguk az volt, hogy jövedelmük egynegyedét az uralkodónak adják, akár Arjuna az, akár Duryodhana. A csapatok hadvezérei szemtől szemben álltak egymással a kurukṣetrai csatamezőn. Arjuna nagy együttérzéssel figyelte őket, s bánkódott, hogy meg kell majd ölnie rokonait a csatatéren, csupán a birodalom kedvéért. A legkevésbé sem félt a hatalmas hadseregtől, amelyeket Duryodhana állított fel, de az Úr kegyes bhaktája lévén természetes volt számára, hogy lemond a világi javakról, s így amellett döntött, hogy nem harcol anyagi tulajdonért. Ez azonban a csekély tudásnak volt köszönhető, s ezért mondja e śloka, hogy intelligenciája beszennyeződött. Arjuna intelligenciája sohasem szennyeződhetett be, mert az Úr bhaktája és örök társa volt, ahogyan az a Bhagavad-gītā negyedik fejezetéből kiderül. Értelme csupán látszólag szennyeződött be, mert másképp nem lett volna lehetőség a Bhagavad-gītā tanításának elmondására, minden beszennyezett, feltételekhez kötött lélek érdekében, akiket hamis, anyagi testi felfogásuk miatt az anyagi kötelék tart rabságban. A Bhagavad-gītāt azért kapták meg az anyagi világ feltételekhez kötött lelkei, hogy megszabadítsa őket a téves felfogástól, melyben a testet a lélekkel azonosítják, valamint hogy visszaállítsa a lélek örök kapcsolatát a Legfelsőbb Úrral. Az ātma-vidyát, a Róla szóló transzcendentális tudást az Úr legfőképpen azok érdekében mondta el, akiket ez érdekel, szerte az univerzumban.