HU/SB 10.1.48
48. VERS
- mṛtyur buddhimatāpohyo
- yāvad buddhi-balodayam
- yady asau na nivarteta
- nāparādho ’sti dehinaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mṛtyuḥ—halál; buddhi-matā—egy értelmes embernek; apohyaḥ—el kell kerülnie; yāvat—amíg; buddhi-bala-udayam—az értelem és a testi erő jelen van; yadi—ha; asau—azt (a halált); na nivarteta—nem lehet megállítani; na—nem; aparādhaḥ—sértés; asti—ott van; dehinaḥ—azé az emberé, akit halálos veszedelem fenyeget.
FORDÍTÁS
Mindaddig, amíg ésszel és testi erővel rendelkezik, az okos embernek meg kell próbálnia elkerülni a halált. Ez minden testet öltött élőlény kötelessége. Ha azonban igyekezete ellenére sem térhet ki a halál elől, a halállal szembenéző ember nem követ el bűnt.
MAGYARÁZAT
Természetes, hogy amikor egy ember idő előtt kerül szembe a halállal, minden tőle telhetőt megpróbál, hogy megmeneküljön. Ez az ember kötelessége. Noha a halál elkerülhetetlen, mindenkinek meg kell próbálnia elkerülni, s nem szabad ellenállás nélkül átadnia magát neki, hiszen minden élő lélek természettől fogva örökkévaló. Mivel a halál egy büntetés, amely az anyagi létezés elkárhozott életében sújt bennünket, a védikus kultúra alapja a halál elkerülése (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9)). A lelki élet gyakorlásával mindenkinek törekednie kell arra, hogy elkerülje a halált és az újabb születést, és nem szabad lemondania a túlélésért vívott harcról, hogy aztán megadja magát a halálnak. Aki nem próbál véget vetni a halálnak, az nem nevezhető értelmes emberi lénynek. Devakī szemtől szemben állt a fenyegető halállal, ezért Vasudevának kötelessége volt, hogy megmentse, ahogyan meg is próbált minden tőle telhetőt ennek érdekében. Éppen ezért egy másik utat gondolt ki Kaṁsa megközelítésére, hogy Devakīt megmenthesse.