HU/SB 10.1.51


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


51. VERS

agner yathā dāru-viyoga-yogayor
adṛṣṭato ’nyan na nimittam asti
evaṁ hi jantor api durvibhāvyaḥ
śarīra-saṁyoga-viyoga-hetuḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

agneḥ—a tűznek az erdőben; yathā—ahogy; dāru—a fának; viyoga-yogayoḥ—a megmenekülésnek és az elfogásnak egyaránt; adṛṣṭataḥ—mint a láthatatlan gondviselés; anyat—más ok vagy véletlen; na—nem; nimittam—egy ok; asti—ott van; evam—ily módon; hi—bizonyára; jantoḥ—az élőlényé; api—valójában; durvibhāvyaḥ—nem lehet kitalálni; śarīra—a testnek; saṁyoga—az elfogadásának; viyoga—vagy az elhagyásának; hetuḥ—az oka.


FORDÍTÁS

Amikor a tűz valamilyen láthatatlan okból átcsap az egyik darab fa fölött, és a következőt lobbantja lángra, az ok nem más, mint a sors. Hasonlóképpen, amikor egy élőlény elfogad egy bizonyos anyagi testet, míg egy másikat félretesz, ennek sincs más oka, mint a láthatatlan végzet.


MAGYARÁZAT

Amikor egy faluban tűz üt ki, a tűz néha kihagy egy házat, és a következőt gyújtja fel. Amikor erdőtűz keletkezik, a tűz ugyanígy átugrik néha az egyik fán, és egy másikat lobbant lángra. Hogy miért történik mindez, senki sem tudja megmondani. Az ember kitalálhat valami elképzelt magyarázatot arra, miért nem kapott lángra a közelebb álló fa vagy ház, míg egy távolabbi fa vagy távolabbi ház leégett, az ok azonban valójában a végzet. Ez a magyarázat a lélekvándorlásra is érvényes, amelynek során egy miniszterelnökből következő életében talán kutya lesz. A láthatatlan sors működését nem lehet meghatározni a gyakorlati, tapasztalati tudománnyal, ezért az embernek be kell érnie azzal a magyarázattal, hogy minden a legfelsőbb végzet miatt történik.