HU/SB 10.1.56
56. VERS
- atha kāla upāvṛtte
- devakī sarva-devatā
- putrān prasuṣuve cāṣṭau
- kanyāṁ caivānuvatsaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; kāle—idővel; upāvṛtte—amikor megérett; devakī—Devakī, Vasudevának, Kṛṣṇa apjának felesége; sarva-devatā—Devakī, aki előtt az összes félisten és Maga Isten is megjelent; putrān—fiak; prasuṣuve—világra hozta; ca—és; aṣṭau—nyolc; kanyāṁ ca—és egy Subhadrā nevű leányt; eva—valóban; anuvatsaram—évről évre.
FORDÍTÁS
Ezek után amikor elérkezett az ideje, Devakī — Isten és valamennyi félisten anyja — minden évben világra hozott egy gyermeket. Nyolc fiat szült, egyiket a másik után, valamint egy leányt, Subhadrāt.
MAGYARÁZAT
A lelki tanítómestert néha, mint sarva-devamayo guruḥ-t magasztalják (SB 11.7.27). A guru, a lelki tanítómester kegyéből az ember megértheti a különféle devákat. A deva szó Istenre utal, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki az eredeti forrása minden félistennek, akiket szintén deváknak neveznek. A Bhagavad-gītāban (BG 10.2) az Úr azt mondja, aham ādir hi devānām: „Én vagyok a forrása minden devának.”A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu, az Eredeti Személy különféle formákba terjed ki. Tad aikṣata bahu syām (Chāndogya Upaniṣad 6.23). Ő egyedül sok formába terjedt ki. Advaitam acyutam anādim ananta-rūpam (Brahma-saṁhitā 5.33). E formáknak különféle fokozatai vannak, melyeket svāṁśáknak és vibhinnāṁśáknak hívnak. A svāṁśa kiterjedések, azaz a viṣṇu-tattvák nem mások, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, míg a vibhinnāṁśák a jīva-tattvák, akik az Úr szerves részei (mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ (BG 15.7)). Ha elfogadjuk, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és imádjuk Őt, azzal automatikusan minden részét és kiterjedését imádjuk. Sarvārhaṇam acyutejyā (SB 4.31.14). Kṛṣṇát Acyutának is ismerik (senayor ubhayor madhye rathaṁ sthāpaya me ’cyuta (BG 1.21)). Ha Acyutát, Kṛṣṇát imádjuk, azzal automatikusan minden félistent is imádunk. Nincs szükség arra, hogy külön imádatot mutassunk be akár a viṣṇu-tattvának, akár a jīva-tattvának. Ha valaki Kṛṣṇára irányítja a figyelmét, azzal mindenkit imád. Ezért aztán Devakīt amiatt, hogy világra hozta Kṛṣṇát, ez a vers sarva-devatānak nevezi.