HU/SB 10.1.65-66
65-66. VERSEK
- ṛṣer vinirgame kaṁso
- yadūn matvā surān iti
- devakyā garbha-sambhūtaṁ
- viṣṇuṁ ca sva-vadhaṁ prati
- devakīṁ vasudevaṁ ca
- nigṛhya nigaḍair gṛhe
- jātaṁ jātam ahan putraṁ
- tayor ajana-śaṅkayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṛṣeḥ—Nāradának, a nagy bölcsnek; vinirgame—a távozásakor (miután elmondta a híreket); kaṁsaḥ—Kaṁsa; yadūn—a Yadu-dinasztia minden tagja; matvā—gondolva rájuk; surān—mint félistenekre; iti—így; devakyāḥ—Devakīnak; garbha-sambhūtam—a méhéből született gyermekek; viṣṇum—Viṣṇunak (elfogadva); ca—és; sva-vadham prati—rettegett saját halálától, amit Viṣṇu okoz; devakīm—Devakīt; vasudevam ca—és férjét, Vasudevát; nigṛhya—elfogva; nigaḍaiḥ—vasbilincsekkel; gṛhe—otthon bezárta; jātam jātam—mindenkit, aki megszületett, egymás után; ahan—megölte; putram—a fiait; tayoḥ—Vasudevának és Devakīnak; ajana-śaṅkayā—arra gyanakodva, hogy ők Viṣṇu.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy szent távozása után Kaṁsa úgy kezdett gondolkozni, hogy a Yadu-dinasztia tagjai mind félistenek, és hogy bármelyik gyermek, amelyik Devakī méhéből született, Viṣṇu lehet. Halálától rettegve elfogta Vasudevát és Devakīt, s vasbilincsbe verte őket. Valamennyi gyermekről azt gyanítva, hogy Viṣṇu, sorra megölte őket, mert a jóslat úgy szólt, hogy Viṣṇu fogja elpusztítani.
MAGYARÁZAT
Śrīla Jīva Gosvāmī e vershez fűzött magyarázatában megemlíti, hogyan tudatta mindezt Nārada Kaṁsával. A történetet a Hari-vaṁśa beszéli el. Nārada a sors elrendezéséből meglátogatta Kaṁsát, aki illendően fogadta, mire Nārada közölte vele, hogy Devakī bármelyik fia Viṣṇu lehet. Mivel Viṣṇu fogja őt elpusztítani, Kaṁsának nem szabad meghagynia Devakī egyetlen gyermekének életét sem, tanácsolta neki. Nārada szándéka az volt, hogy Kaṁsa a gyermekek megölésével olyannyira felszaporítja bűneit, hogy Kṛṣṇa hamarosan megjelenik majd, hogy megölje. Nārada Muni utasításának hallatán Kaṁsa Devakī minden gyermekét megölte, egyiket a másik után.
Az ajana-śaṅkayā szó arra utal, hogy az Úr Viṣṇu sohasem születik meg (ajana), s hogy ezért mint Kṛṣṇa jelenik meg, és úgy jön a világra, mint egy emberi lény (mānuṣīṁ tanum āśritam). Kaṁsa megpróbálta megölni Devakī és Vasudeva minden gyermekét, holott tudta, hogy ha Viṣṇu megszületne, nem lehetne Őt elpusztítani. És valóban úgy történt, hogy amikor Viṣṇu megjelent mint Kṛṣṇa, Kaṁsa nem tudta megölni, hanem Ő ölte meg Kaṁsát, ahogyan a jóslatban állt. Az embernek valóban tudnia kell, hogyan cselekszik Kṛṣṇa — aki transzcendentálisan jön a világra —, amikor démonokat öl meg, Őt azonban sohasem lehet megölni. Ha valaki ilyen módon, a śāstrán keresztül tökéletesen megérti Kṛṣṇát, halhatatlanná válik. Ahogyan az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 4.9) mondja:
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.”