HU/SB 10.11.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

pratīkṣate tvāṁ dāśārha
bhokṣyamāṇo vrajādhipaḥ
ehy āvayoḥ priyaṁ dhehi
sva-gṛhān yāta bālakāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pratīkṣate—vár; tvām—mindkettőtökre (Kṛṣṇa és Balarāma); dāśārha—ó, Balarāma; bhokṣyamāṇaḥ—enni vágyva; vraja-adhipaḥ—Vraja királya, Nanda Mahārāja; ehi—gyertek ide; āvayoḥ—miénk; priyam—örömet; dhehi—csak gondoljátok meg; sva-gṛhān—saját otthonukba; yāta—hadd menjenek; bālakāḥ—a többi fiú.


FORDÍTÁS

„Nanda Mahārāja, Vraja királya szeretne már enni, és csak Rátok vár, ó, drága fiam, Balarāma! Kérlek hát, gyertek haza, hogy örömet okozzatok nekünk! A fiúknak, akik Veled és Kṛṣṇával játszanak, mind haza kell most menniük.”


MAGYARÁZAT

Úgy tűnik, hogy Nanda Mahārāja rendszeresen két fiával, Kṛṣṇával és Balarāmával evett. Yaśodā azt mondta a többi fiúnak: „Most menjetek haza!” Apa és fia általában együtt ülnek, ezért Yaśodā mama megkérte Kṛṣṇát és Balarāmát, hogy jöjjenek, s a többi fiúnak is azt tanácsolta, hogy menjenek haza, hogy szüleiknek ne kelljen rájuk várniuk.