HU/SB 10.11.34
34. VERS
- tathā yaśodā-rohiṇyāv
- ekaṁ śakaṭam āsthite
- rejatuḥ kṛṣṇa-rāmābhyāṁ
- tat-kathā-śravaṇotsuke
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—valamint; yaśodā-rohiṇyau—Yaśodā anya és Rohiṇī anya; ekam śakaṭam—egy ökrösszekéren; āsthite—ültek; rejatuḥ—nagyon gyönyörű; kṛṣṇa-rāmābhyām—Kṛṣṇa és Balarāma, mamáikkal együtt; tat-kathā—Kṛṣṇa és Balarāma kedvteléseit; śravaṇa-utsuke—miközben nagy transzcendentális boldogsággal hallgatták.
FORDÍTÁS
Yaśodā anya és Rohiṇīdevī, hogy egy pillanatra se szakadjanak el Kṛṣṇától és Balarāmától, ugyanarra az ökrösszekérre szálltak Velük. Végtelen boldogsággal hallgatták kedvteléseik történetét, s mindannyian nagyon gyönyörűek voltak.
MAGYARÁZAT
Láthatjuk, hogy Yaśodā anya és Rohiṇī egyetlen pillanatra sem tudtak megválni Kṛṣṇától és Balarāmától. Vagy azzal töltötték idejüket, hogy gondoskodtak Róluk, vagy azzal, hogy kedvteléseikről beszélgettek. Yaśodā anya és Rohiṇī így nagyon szépek voltak.