HU/SB 10.11.5
5. VERS
- na te tad-uktaṁ jagṛhur
- na ghaṭeteti tasya tat
- bālasyotpāṭanaṁ tarvoḥ
- kecit sandigdha-cetasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; te—a gopák valamennyien; tat-uktam—amit a fiúk mondtak; jagṛhuḥ—elfogadták; na ghaṭeta—nem lehet; iti—így; tasya—Kṛṣṇának; tat—a cselekedete; bālasya—egy olyan kisfiúnak, mint Kṛṣṇa; utpāṭanam—a kidöntése; tarvoḥ—a két fának; kecit—néhányan; sandigdha-cetasaḥ—elbizonytalanodtak, hogy mit lehetne tenni (hiszen Gargamuni megjósolta, hogy ez a gyermek egyenrangú lesz Nārāyaṇával).
FORDÍTÁS
Mély szülői szeretetüknek köszönhetően a tehénpásztorok, akiket Nanda Mahārāja vezetett, nem tudták elhinni, hogy Kṛṣṇa ilyen csodálatos módon képes volt kidönteni a fákat, ezért nem hittek a kisfiúk szavainak. Néhányan azonban kételkedni kezdtek: „A jóslat az volt, hogy Kṛṣṇa olyan lesz, mint Nārāyaṇa — gondolták. — Lehet tehát, hogy mindez az Ő műve volt.”
MAGYARÁZAT
Az egyik vélemény az volt, hogy lehetetlen, hogy egy ilyen kisfiú képes legyen kidönteni a fákat. Voltak azonban kétségek is, hiszen a jóslat úgy szólt, hogy Kṛṣṇa ugyanolyan lesz, mint Nārāyaṇa. A tehénpásztoroknak igencsak főtt a fejük emiatt.