HU/SB 10.13.14
14. VERS
- ity uktvādri-darī-kuñja-
- gahvareṣv ātma-vatsakān
- vicinvan bhagavān kṛṣṇaḥ
- sapāṇi-kavalo yayau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti uktvā—így szólva („Hadd hozzam Én Magam vissza a borjakat!”); adri-darī-kuñja-gahvareṣu—mindenhol a hegyekben, a hegyek barlangjaiban, a bokrok között és a hegyszorosokban; ātma-vatsakān—bensőséges barátainak borjait; vicinvan—keresve; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; kṛṣṇaḥ—az Úr Kṛṣṇa; sa-pāṇi-kavalaḥ—kezében a joghurttal és a rizzsel; yayau—elindult.
FORDÍTÁS
„Hadd menjek el Én megkeresni a borjakat! — mondta Kṛṣṇa. — Ne szakítsátok félbe az élvezeteteket!” Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa ekkor a joghurttal és a rizzsel a kezében útnak indult, hogy megkeresse barátai borjait. Hogy kedvükben járjon, kutatni kezdett szerte a hegyekben, a hegyek barlangjaiban, a bokrok között és a szorosokban.
MAGYARÁZAT
A Védák (Śvetāśvatara Up. 6.8) alátámasztják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem kell semmit tennie (na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate), mert mindent energiáin és hatalmán keresztül hajt végre (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate). Itt azonban mégis azt látjuk, hogy személyesen indult barátai borjainak keresésére. Ez Kṛṣṇa indokolatlan kegye volt. Mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10): az egész anyagi világban és az egész kozmikus megnyilvánulásban minden az Ő irányítása alatt történik különböző energiáin keresztül, ám amikor barátairól kell gondoskodni, azt személyesen teszi. Kṛṣṇa megnyugtatta barátait: „Ne féljetek! Én Magam indulok el megkeresni a borjaitokat!” Mindez indokolatlan kegye volt.