HU/SB 10.13.34
34. VERS
- tataḥ pravayaso gopās
- tokāśleṣa-sunirvṛtāḥ
- kṛcchrāc chanair apagatās
- tad-anusmṛty-udaśravaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; pravayasaḥ—idősebb; gopāḥ—tehénpásztorok; toka-āśleṣa-sunirvṛtāḥ—nagy öröm töltötte el őket fiaik megölelésétől; kṛcchrāt—nehezen; śanaiḥ—fokozatosan; apagatāḥ—kibontakoztak az ölelésből, s visszamentek az erdőbe; tat-anusmṛti-uda-śravaḥ—ahogy fiaikra emlékeztek, könnyek hullottak a szemükből.
FORDÍTÁS
Az idősebb tehénpásztorokon mély érzések uralkodtak el, amikor átölelték fiaikat, de aztán lassanként, nehéz szívvel, vonakodva elengedték őket, s visszatértek az erdőbe. Amint azonban visszaemlékeztek fiaikra, szemükből hullani kezdtek a könnyek.
MAGYARÁZAT
Kezdetben a tehénpásztorok mérgesek voltak, hogy a teheneket elcsábították a borjak, de amikor leértek a hegyről, ők maguk is nagy vonzódást éreztek fiaik iránt, s megölelték őket. Ha valaki megöleli a fiát, és megszagolja a fejét, az a szeretet jele.