HU/SB 10.13.4
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
4. VERS
- tathāgha-vadanān mṛtyo
- rakṣitvā vatsa-pālakān
- sarit-pulinam ānīya
- bhagavān idam abravīt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—ezután; agha-vadanāt—Aghāsura szájából; mṛtyoḥ—a megtestesült halál; rakṣitvā—miután megmentette; vatsa-pālakān—valamennyi tehénpásztorfiút és borjat; sarit-pulinam—a folyó partjára; ānīya—elvitte őket; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa; idam—ezeket a szavakat; abravīt—mondta.
FORDÍTÁS
Miután az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kimentette a fiúkat és a borjakat Aghāsura szájából, aki a megtestesült halál volt, mindannyiukat a folyó partjára vitte, s így szólt hozzájuk: