HU/SB 10.13.5
5. VERS
- aho ’tiramyaṁ pulinaṁ vayasyāḥ
- sva-keli-sampan mṛdulāccha-bālukam
- sphuṭat-saro-gandha-hṛtāli-patrika-
- dhvani-pratidhvāna-lasad-drumākulam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho—ó; ati-ramyam—nagyon-nagyon gyönyörű; pulinam—a folyópart; vayasyāḥ—kedves barátaim; sva-keli-sampat—van itt minden, ami a játékhoz kell; mṛdula-accha-bālukam—a nagyon puha és tiszta homokos part; sphuṭat—teljesen virágba borulva; saraḥ-gandha—a lótuszvirág illata által; hṛta—elcsábított; ali—a méheknek; patrika—és a madaraknak; dhvani-pratidhvāna—csiripelésük és mozgásuk hangja, s ezek visszhangjai; lasat—mindenfelé mozgó; druma-ākulam—szép fákkal teli.
FORDÍTÁS
Kedves barátaim! Nézzétek csak, milyen gyönyörű ez a folyópart, hiszen olyan kellemes légkör uralkodik! S nézzétek csak, hogyan csábítják illatukkal a virágzó lótuszok a méheket és a madarakat! A méhek zümmögését és a madarak csiripelését az erdő csodálatos fái visszhangozzák. A homok is tiszta és puha. Minden bizonnyal ez a legjobb hely, ahol játszhatunk, és kedvünkre jól érezhetjük magunkat.
MAGYARÁZAT
Ezt a leírást Vṛndāvana erdejéről Kṛṣṇa adta ötezer évvel ezelőtt, és három-négyszáz évvel ezelőtt, a vaiṣṇava ācāryák idejében Vṛndāvana még mindig ugyanilyen volt. Kūjat-kokila-haṁsa-sārasa-gaṇākīrṇe mayūrākule. Erdejét kakukkok (kokila), hattyúk (haṁsa) és darvak (sārasa) hangja tölti be, s teli van pávákkal (mayūrākule). Ugyanezekkel a hangokkal és ugyanezzel a hangulattal találkozunk még mindig azon a területen, ahol Kṛṣṇa-Balarāma templomunk áll. Mindazok, akik ellátogatnak e templomba, örömmel hallgatják a madarak csiripelését, amelyről ebben a leírásban olvashatunk (kūjat-kokila-haṁsa-sārasa).