HU/SB 10.13.41


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


41. VERS

yāvanto gokule bālāḥ
sa-vatsāḥ sarva eva hi
māyāśaye śayānā me
nādyāpi punar utthitāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yāvantaḥ—akárhány; gokule—Gokulában; bālāḥ—fiúk; sa-vatsāḥ—borjaikkal együtt; sarve—mind; eva—valójában; hi—mert; māyā-āśaye—māyā ágyán; śayānāḥ—alusznak; me—enyém; na—nem; adya—ma; api—még; punaḥ—újra; utthitāḥ—felkeltek.


FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā elgondolkodott: Akárhány fiú és borjú volt Gokulában, misztikus energiám ágyán mindannyiukat elaltattam, s a mai napig sem keltek fel.


MAGYARÁZAT

Az Úr Brahmā a borjakat és a fiúkat misztikus erejével egy évig álomban tartotta, s egy barlangban őrizte. Ezért amikor meglátta, hogy az Úr Kṛṣṇa még mindig ugyanúgy játszik valamennyi tehénnel és borjúval, igyekezett megérteni, mi is történik. „Mi ez?    —    töprengett.    —    Elraboltam ezeket a borjakat és tehénpásztorfiúkat, de talán valaki visszahozta őket a barlangból. Ez történt volna? Kṛṣṇa visszahozta őket ide?” Aztán azonban látta, hogy azok a borjak és fiúk, akiket magával vitt, még mindig ugyanabban a misztikus māyāban vannak, amelybe helyezte őket. Így hát arra a következtetésre jutott, hogy azok a borjak és tehénpásztorfiúk, akik most Kṛṣṇával játszottak, különböztek azoktól, akik a barlangban voltak. Megértette, hogy az eredeti borjak és fiúk még mindig ott vannak a barlangban, ahová vitte őket, Kṛṣṇa azonban kiterjesztette Magát, s így a jelenlegi borjak és fiúk Kṛṣṇa kiterjedései voltak. Ugyanolyan testi vonások, ugyanolyan gondolkodás és ugyanazok a szándékok jellemezték őket, de mindannyian Kṛṣṇa voltak.