HU/SB 10.13.54
54. VERS
- satya-jñānānantānanda-
- mātraika-rasa-mūrtayaḥ
- aspṛṣṭa-bhūri-māhātmyā
- api hy upaniṣad-dṛśām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
satya—örök; jñāna—teljes tudással rendelkező; ananta—határtalan; ānanda—teljesen gyönyörteli; mātra—csak; eka-rasa—mindig létező; mūrtayaḥ—formák; aspṛṣṭa-bhūri-māhātmyāḥ—akinek nagyszerű dicsőségét nem érintik; api—még; hi—mert; upaniṣat-dṛśām—azok a jñānīk, akik az Upaniṣadok tanulmányozásába merülnek.
FORDÍTÁS
A viṣṇu-mūrtik valamennyien örökkévaló, határtalan, tudással és gyönyörrel teli, az idő hatásán túl létező testekkel rendelkeztek. Az Upaniṣadok tanulmányozásába merülő jñānīk még megérinteni sem tudták nagy dicsőségüket.
MAGYARÁZAT
A puszta śāstra-jñāna, a Védák ismerete senkinek sem segít megérteni az Istenség Személyiségét. Egyedül az képes megérteni Őt, aki elnyeri kegyét. Ezt az Upaniṣadok is elmagyarázzák (Muṇḍaka Up. 3.2.3):
- nāyam ātmā pravacanena labhyo
- na medhasā na bahunā śrutena
- yam evaiṣa vṛṇute tena labhyas
- tasyaiṣa ātmā vivṛṇute tanuṁ svām
„A Legfelsőbb Urat nem lehet megérteni ügyes magyarázatokkal vagy ragyogó értelemmel, de még sok hallgatás útján sem. Őt csak az érheti el, akit Ő Maga kiválaszt. Az ilyen ember előtt feltárja saját formáját.”
A Brahmanról szóló leírások egyike így hangzik: satyaṁ brahma, ānanda-rūpam. „A Brahman az Abszolút Igazság és a teljes ānanda, gyönyör.” Viṣṇu, a Legfelsőbb Brahman formái azonosak voltak, de mind máshogyan nyilvánultak meg. Az Upaniṣadok követői azonban nem képesek megérteni azt a változatosságot, melyet a Brahman megnyilvánít. Ez bizonyítja, hogy a Brahmant és a Paramātmāt valójában csak az odaadáson keresztül lehet megérteni, ahogy azt Maga az Úr erősíti meg a Śrīmad-Bhāgavatamban (bhaktyāham ekayā grāhyaḥ, SB 11.14.21). Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura annak érdekében, hogy bizonyítsa: a Brahman igenis rendelkezik transzcendentális testtel, a śāstrákból idéz. A Śvetāśvatara Upaniṣad (3.8) a Legfelsőbbről azt írja: āditya-varṇaṁ tamasaḥ parastāt. „Ő, akinek önmagától megnyilvánult formája ragyogó, mint a nap, és transzcendentálisan a tudatlanság sötétsége fölött áll.” Ānanda-mātram ajaraṁ purāṇam ekaṁ santaṁ bahudhā dṛśyamānam: „A Legfelsőbb mindig gyönyörteli, s a boldogtalanság nem veti Rá árnyékát. Noha Ő a legidősebb, sohasem öregszik, és habár egyetlen, különféle formákban érzékelhető.” Sarve nityāḥ śāśvatāś ca dehās tasya parātmanaḥ: „Ennek a Legfelsőbb Személynek valamennyi formája örök.” (Mahā-varāha Purāṇa) A Legfelsőbb Személynek van teste, melyhez kéz, láb és más személyes vonások tartoznak, de keze és lába nem anyagi. A bhakták tudják, hogy Kṛṣṇa, azaz a Brahman teste egyáltalán nem anyagi. A Brahmannak transzcendentális teste van, s amikor valaki elmélyed Benne, mert a bhakti tökéletesen fejlett szintjén áll, akkor képes megérteni Őt (premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena). A māyāvādīk azonban nem tudják megérteni ezt a transzcendentális formát, mert anyaginak tekintik.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyes, transzcendentális formái olyan hatalmasak, hogy az Upaniṣadok személytelen követői nem képesek eljutni a tudásnak arra a síkjára, hogy megértsék őket. Az imperszonalisták, akik az Upaniṣadok tanulmányozásán keresztül csak azt képesek megérteni, hogy az Abszolút Igazság nem anyag, és nem köti anyagi korlátokhoz egy behatárolt energia, nem foghatják fel az Úr transzcendentális formáit.
Annak ellenére azonban, hogy Kṛṣṇát az Upaniṣadokon keresztül nem lehet meglátni, néhány helyen az áll, hogy Kṛṣṇát mégis meg lehet ily módon ismerni. Aupaniṣadaṁ puruṣam: „Ő az Upaniṣadokon keresztül ismerhető meg.” Ez azt jelenti, hogy amikor valaki a védikus tudás segítségével megtisztul, szert tehet az odaadó megértésre (mad-bhaktiṁ labhate parām (BG 18.54)).
- tac chraddadhānā munayo
- jñāna-vairagya-yuktayā
- paśyanty ātmani cātmānaṁ
- bhaktyā śruta-gṛhītayā
„A komolyan érdeklődő tanítvány vagy bölcs kellő tudással és lemondással felvértezve odaadó szolgálata által ismerheti fel az Abszolút Igazságot úgy, ahogyan azt a Vedānta-śrutiból hallotta.” (SB 1.2.12) A śruta-gṛhītayā szó a Vedānta tudásra, s nem szentimentalizmusra utal. A śruta-gṛhīta nem más, mint biztos tudás.
Brahmā megértette, hogy az Úr Viṣṇu minden igazság, tudás és gyönyör tárháza. Ő e három transzcendentális vonás kombinációja, s Ő az imádat tárgya az Upaniṣadok követői számára. Brahmā megértette, hogy a tehenek, a fiúk és a borjak nem olyan misztikus hatalom révén alakultak át Viṣṇu-formákká, melyet egy yogī vagy egy félisten képes lenne megnyilvánítani azzal az erővel, amellyel fel van ruházva. A tehenek, a borjak és a fiúk, akik viṣṇu-mūrtikká, azaz Viṣṇu-formákká változtak, nem viṣṇu-māyā, vagyis Viṣṇu energiájának megnyilvánulásai voltak, hanem ők maguk voltak Viṣṇu. Viṣṇunak illetve viṣṇu-māyānak a tulajdonságai olyanok, mint a tűz illetve a hő tulajdonságai. A hőben jelen van a tűz tulajdonsága, vagyis a meleg; a hő mégsem tűz. A fiúk, a tehenek és a borjak Viṣṇu-formáinak megnyilvánulása nem olyan volt, mint a hő, hanem mint a tűz: mindannyian valóban Viṣṇu voltak. Viṣṇut valójában teljes igazság, teljes tudás és teljes gyönyör jellemzi. Más példákkal is illusztrálhatjuk ezt, olyan anyagi tárgyakat említve, melyek sok-sok formában tükröződhetnek. A nap például számtalan víztartó edényben visszatükröződik, ezek a tükörképek azonban nem maga a nap. Az edényben lévő napnak nincs valóságos heve és fénye, pedig napnak látszik. Ám azok a formák, melyeket Kṛṣṇa öltött fel, mind teljes mértékben Viṣṇu voltak.
Minden áldott nap annyit kell beszélgetnünk a Śrīmad-Bhāgavatamról, amennyit csak tudunk, s akkor minden világossá válik majd, hiszen a Bhāgavatam az egész védikus irodalom lényege (nigama-kalpataror galitaṁ phalam (SB 1.1.3)), melyet Vyāsadeva akkor írt (mahāmuni-kṛte), amikor önmegvalósításra tett szert. Minél többet olvassuk tehát a Śrīmad-Bhāgavatamot, annál világosabbá válik az a tudás, melyet tartalmaz. Minden egyes verse transzcendentális.