HU/SB 10.2.10
10. VERS
- arciṣyanti manuṣyās tvāṁ
- sarva-kāma-vareśvarīm
- dhūpopahāra-balibhiḥ
- sarva-kāma-vara-pradām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
arciṣyanti—imádni fognak; manuṣyāḥ—az emberi társadalom; tvām—neked; sarva-kāma-vara-īśvarīm—mivel te vagy a legkiválóbb azok között a félistenek között, akik teljesíteni tudnak minden anyagi vágyat; dhūpa—füstölővel; upahāra—ajándékokkal; balibhiḥ—az áldozaton keresztül végzett különféle imádatokkal; sarva-kāma—minden anyagi vágynak; vara—az áldások; pradām—aki adni tud.
FORDÍTÁS
„A közönséges emberek állatáldozatokkal és a legváltozatosabb kellékekkel fognak majd fényűző imádatban részesíteni téged, mert te vagy a legkiválóbb abban, hogy bárki anyagi vágyait teljesítsd.”
MAGYARÁZAT
Ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 7.20) elmondja: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ. „Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt.” Ezért aztán a manuṣya szó, aminek jelentése „emberi lény”, e versben arra utal, aki nem ismeri az élet igazi célját. Az ilyen ember az anyagi világot akarja élvezni egy előkelő családban megszületve, a műveltség, a szépség és a mérhetetlen gazdagság áldásaiból részesülve, amelyek oly kívánatosak ebben az anyagi világban. Aki megfeledkezik az élet valódi céljáról, az különféle elnevezések alatt, különféle célok elérése érdekében és különféle helyeken Durgāt, māyā-śaktit imádja. Ahogyan nagyon sok szent hely van, ahol Kṛṣṇát imádják, Indiában számtalan olyan szent helyet is találunk, ahol Durgādevī, Māyādevī imádata folyik, aki Yaśodā mama leányaként jött a világra. Miután rászedte Kaṁsát, Māyādevī számtalan helyen jelent meg, legfőképpen Vindhyācalában, hogy elfogadja az egyszerű emberek rendszeres imádatát. Egy emberi lénynek valójában azzal kell törődnie, hogy megértse az ātma-tattvát, az ātmāról, a szellemi lélekről és a Paramātmāról, a Felsőlélekről szóló igazságot. Akiket az ātma-tattva érdekel, azok az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják (yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati). Azonban ahogyan a fejezet következő verse elmagyarázza, azok, akik nem képesek megérteni az ātma-tattvát (apaśyatām ātma-tattvam), azok Yogamāyāt imádják különféle arculataiban. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 2.1.2) ezért azt mondja:
- śrotavyādīni rājendra
- nṛṇāṁ santi sahasraśaḥ
- apaśyatām ātma-tattvaṁ
- gṛheṣu gṛha-medhinām
„Azok, akik az anyagi létbe merülnek, mert vakok, s nem látják a végső igazságot, sok mindent meghallgatnak az emberi társadalomban, ó, uralkodó!” Akik szeretnének itt maradni ebben az anyagi világban, és nem érdekli őket a lelki üdvözülés, azoknak számtalan kötelességük van, ám annak a számára, akit érdekel a lelki felszabadulás, csak egyetlen kötelesség létezik: teljesen meghódolni Kṛṣṇának (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja). Az ilyen embert nem érdekli az anyagi élvezet.