HU/SB 10.2.8
8. VERS
- devakyā jaṭhare garbhaṁ
- śeṣākhyaṁ dhāma māmakam
- tat sannikṛṣya rohiṇyā
- udare sanniveśaya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devakyāḥ—Devakīnak; jaṭhare—a méhében; garbham—a magzat; śeṣa-ākhyam—Śeṣaként, Kṛṣṇa teljes kiterjedéseként ismert; dhāma—a teljes kiterjedés; māmakam—az Enyém; tat—Őt; sannikṛṣya—csábítva; rohiṇyāḥ—Rohiṇīnak; udare—a méhébe; sanniveśaya—ügyesen helyezd át.
FORDÍTÁS
Devakī méhében teljes kiterjedésem része, Saṅkarṣaṇa, Śeṣa fekszik. Ügyesen helyezd Őt át Rohiṇī méhébe!
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa első teljes kiterjedése Baladeva, akit Saṅkarṣaṇának is neveznek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének Śeṣa-inkarnációja tartja fenn az egész univerzumot, örök anyja pedig Rohiṇī anya. „Arra készülök, hogy megjelenjek, Devakī méhében — mondta az Úr Yogamāyānak —, ezért a Śeṣa-inkarnáció előrement, hogy mindent kellőképpen elrendezzen, hogy ott élhessek. Most át kell mennie Rohiṇī, örök édesanyja méhébe.”
Ezzel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogyan tudott az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek helyzete mindig transzcendentális, Devakī méhébe költözni, ahol korábban a hat asura, a ṣaḍ-garbhák éltek. Azt jelentené ez, hogy a ṣaḍ-garbhāsurák egyenrangúak voltak az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális testével? Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következő választ adja:
Az egész teremtés minden egyes részével együtt az Istenség Legfelsőbb Személyisége energiájának kiterjedése, ezért bár az Úr belép az anyagi világba, ezzel egy időben kívül is marad. Ezt Maga az Úr magyarázza el a Bhagavad-gītāban (BG 9.4-5):
- mayā tatam idaṁ sarvaṁ
- jagad avyakta-mūrtinā
- mat-sthāni sarva-bhūtāni
- na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ
- na ca mat-sthāni bhūtāni
- paśya me yogam aiśvaram
- bhūta-bhṛn na ca bhūta-stho
- mamātmā bhūta-bhāvanaḥ
„Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük. És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme, misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én Magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása.” Sarvaṁ khalv idaṁ brahma. Minden Brahmannak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a kiterjedése, de mégsem minden a Legfelsőbb Istenség, és Ő nincs jelen mindenhol. Minden Rajta nyugszik, és mégsem nyugszik Rajta. Ezt egyedül az acintya-bhedābheda filozófián keresztül lehet megmagyarázni. Az efféle igazságokat azonban lehetetlen megérteni, ha valaki nem tiszta bhakta, hiszen az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.55) azt mondja: bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ. „A Legfelsőbb Személyt a Maga valójában csakis az odaadó szolgálaton keresztül lehet megérteni.” Noha az Urat a közönséges emberek nem érthetik meg, ezt az elvet meg kell érteniük a śāstra kijelentéséből.
Egy tiszta bhakta mindig transzcendentális helyzetben van, mert a bhakti-yoga kilenc folyamatát végzi (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ samaraṇaṁ pāda-sevanam / arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ sakhyam ātma-nivedanam). A bhakta, aki így az odaadó szolgálat szintjén áll, nem az anyagi világban van, noha itt él. Ennek ellenére mindig fél: „Amiatt, hogy kapcsolatban állok az anyagi világgal, olyan sok szennyeződés ér.” Éppen ezért félelmében mindig éber, ami lassanként megszünteti kapcsolatát az anyagi világgal.
Képletesen értelmezve, Devakīt Kaṁsától való örökös félelme megtisztította. Egy tiszta bhaktának mindig tartania kell az anyagi társulástól, s így az anyagi társulás minden asurája el fog pusztulni, ahogyan a ṣaḍ-garbhāsurák pusztultak el Kaṁsa kezétől. Azt mondják, az elméből Marīci jelenik meg, más szóval Marīci az elme inkarnációja. Marīcinek hat fia van: Kāma, Krodha, Lobha. Moha, Mada és Mātsarya (kéj, düh, mohóság, illúzió, őrültség és irigység). Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a tiszta odaadó szolgálatban jelenik meg. Ezt a Védák is megerősítik: bhaktir evainaṁ darśyati. Egyedül a bhaktin keresztül kerülhet az ember kapcsolatba az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Devakī méhéből jelent meg, ezért Devakī jelképesen a bhaktit képviseli, míg Kaṁsa az anyagi félelmet. Amikor egy tiszta bhakta örökké retteg az anyagi társulástól, igazi helyzete, amelyet a bhakti jellemez, megnyilvánul, és az anyagi élvezet iránti érdeklődése természetes módon megszűnik. Amikor ez a félelem elpusztítja Marīci hat fiát, s az ember megtisztul az anyagi szennyeződéstől, a bhakti méhében megjelenik az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Devakī hetedik terhessége tehát az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenését jelzi. Miután a hat fiú, Kāma, Krodha, Lobha, Moha, Mada és Mātsarya elpusztultak, Śeṣa inkarnáció megfelelő helyzetet teremt az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenéséhez. Más szóval, amikor az emberben felébred természetes Kṛṣṇa-tudata, az Úr Kṛṣṇa megjelenik. Ez Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura magyarázata.