HU/SB 10.3.19
19. VERS
- tvatto ’sya janma-sthiti-saṁyamān vibho
- vadanty anīhād aguṇād avikriyāt
- tvayīśvare brahmaṇi no virudhyate
- tvad-āśrayatvād upacaryate guṇaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvattaḥ—Tőled származnak; asya—az egész kozmikus megnyilvánulásnak; janma—a teremtése; sthiti—fenntartása; saṁyamān—és megsemmisülése; vibho—ó, Uram; vadanti—a Védák bölcs tudósai erre a következtetésre jutottak; anīhāt—aki mentes vagy a törekvéstől; aguṇāt—akire nincsenek hatással az anyagi természet kötőerői; avikriyāt—aki változatlan vagy lelki helyzetedben; tvayi—Benned; īśvare—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; brahmaṇi—aki a Parabrahman, a Legfelsőbb Brahman; no—nem; virudhyate—ellentmondás van; tvat-āśrayatvāt—mivel Te irányítod; upacaryate—a dolgok maguktól történnek; guṇaiḥ—az anyagi kötőerők működése révén.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! A Védák bölcs tudósai arra a következtetésre jutottak, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás teremtését, fenntartását és megsemmisítését Te végzed, aki mentes vagy minden törekvéstől, akire nincsenek hatással az anyagi természet kötőerői, és akinek lelki helyzete sohasem változik. Benned, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Parabrahman vagy, nem léteznek ellentétek. Az anyagi természet három kötőereje — a sattva, a rajas és a tamas — a Te irányításod alatt áll, így minden automatikusan történik.
MAGYARÁZAT
A Védák kijelentik:
- na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate
- na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate
- parāsya śaktir vividhaiva śrūyate
- svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca
„A Legfelsőbb Úrnak semmit nem kell tennie, és nincs senki, aki Vele egyenlő vagy Nála nagyobb lenne, mert mindent különféle energiái hajtanak végre, természetesen és a megfelelő rendben.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8) A teremtést, a fenntartást és a megsemmisítést mind személyesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítja, s ezt a Bhagavad-gītā (BG 9.10) is megerősíti (mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram). Végső soron azonban az Úrnak semmit sem kell tennie, s ezért Ő nirvikāra, változatlan. Minden az Ő irányításával történik, s emiatt sṛṣṭi-kartānak, a teremtés mesterének nevezik. Hasonló módon Ő a megsemmisítés Ura is. Amikor egy mester egy helyben ül, s közben szolgái a kötelességüket végzik, bármit tesznek, azt végső soron a mester teszi, annak ellenére, hogy nem csinál semmit (na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate). Az Úrnak számtalan energiája van, melyek mindent szépen végrehajtanak. Így aztán Ő természetétől fogva nyugodt, és semmit sem tesz személyesen az anyagi világban.