HU/SB 10.3.20
20. VERS
- sa tvaṁ tri-loka-sthitaye sva-māyayā
- bibharṣi śuklaṁ khalu varṇam ātmanaḥ
- sargāya raktaṁ rajasopabṛṁhitaṁ
- kṛṣṇaṁ ca varṇaṁ tamasā janātyaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ tvam—Te, Uram, aki ugyanaz a személy vagy, a Transzcendens; tri-loka-sthitaye—fenntartani a három világot, a felső, a középső és az alsó bolygórendszereket; sva-māyayā—személyes energiád által (ātma-māyayā); bibharṣi—elfogadod; śuklam—Viṣṇu fehér testét a jóságban; khalu—valamint; varṇam—színt; ātmanaḥ—ugyanabba a kategóriába tartozik, mint Te (viṣṇu-tattva); sargāya—az egész világ teremtése érdekében; raktam—a rajo-guṇa piros színét; rajasā—a szenvedély minőségével; upabṛṁhitam—feltöltve; kṛṣṇam ca—és a sötétség minőségét; varṇam—a színt; tamasā—amit tudatlanság vesz körül; jana-atyaye—az egész teremtés végső elpusztítása érdekében.
FORDÍTÁS
Uram! Tested transzcendentális a három anyagi kötőerőhöz képest, ám a három világ fenntartása érdekében mégis felöltöd Viṣṇu fehér színét a jóságban, piros színben jelensz meg a teremtés érdekében, melyet a szenvedély minősége vesz körül, s végül, amikor megsemmisítésre van szükség, melyet tudatlanság ölel körül, feketés színűnek tűnsz.
MAGYARÁZAT
Vasudeva így imádkozott az Úrhoz: „Téged śuklamnak neveznek. A śuklam, a fehér szín az Abszolút Igazságot jelképezi, mert Rá nincsenek hatással az anyagi kötőerők. Az Úr Brahmāt raktának, pirosnak hívják, mert a teremtéshez szükséges szenvedély kötőerejét képviseli. A sötétség az Úr Śiva kezében van, mert ő semmisíti meg a világegyetemet. E kozmikus megnyilvánulás teremtését, megsemmisítését és fenntartását a Te energiáid irányítják, Rád azonban soha sincsenek hatással ezek a kötőerők.” A Védák megerősítik: harir hi nirguṇaḥ sākṣāt, az Istenség Legfelsőbb Személyisége örökké mentes minden anyagi kötőerőtől. Azt is mondják, hogy a szenvedély és tudatlanság tulajdonságai nincsenek jelen a Legfelsőbb Úr személyében.
Ebben a versben a három említett színt — śukla, rakta és kṛṣṇa — nem szó szerint, annak megfelelően kell értelmeznünk, amit az érzékeinkkel tapasztalunk, hanem úgy kell tekintenünk, hogy a sattva-guṇát, a rajo-guṇát és a tamo-guṇát képviselik. Végül is láthatunk néha fehér darut, pedig a daru a tamo-guṇában, a tudatlanság kötőerejében van. A bakāndha-nyāya logika illusztrálására jó példa a daru ostobasága: a bika heréje után fut, mert azt hiszi, hogy egy hal lóg ott, amit elvihet, amikor leesik. A daru tehát mindig sötétségben van. Ezzel szemben Vyāsadeva, a védikus irodalom összeállítója feketés színű, ez azonban nem jelenti azt, hogy ő tamo-guṇában van: Vyāsadeva a sattva-guṇa legmagasabb szintjén áll, túl a természet anyagi kötőerőin. Néha ezeket a színeket (śukla-raktas tathā pītaḥ) a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák megjelölésére használják. Az Úr Kṣīrodakaśāyī Viṣṇunak feketés színe van, s ekképpen híres, az Úr Śiva fehér, az Úr Brahmā pedig piros, ám Śrīla Sanātana Gosvāmī a Vaiṣṇava-toṣaṇī-ṭīkāban azt mondja, hogy ez a vers a színeknek nem erre a megnyilvánulására utal.
A śukla, rakta és kṛṣṇa valódi értelme a következő: Az Úr mindig transzcendentális, de a teremtés kedvéért elfogadja a rakta színt mint az Úr Brahmā. Ezen kívül az Úr néha dühös is lesz. A Bhagavad-gītāban (BG 16.19) így szól az Úr:
- tān ahaṁ dviṣataḥ krūrān
- saṁsāreṣu narādhamān
- kṣipāmy ajasram aśubhān
- āsurīṣv eva yoniṣu
„Örökre az anyagi lét óceánjába, a különféle démonikus fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.” Az Úr haragos lesz, hogy elpusztítsa a démonokat, s ezért felölti az Úr Śiva formáját. Összegzésképpen tehát elmondhatjuk, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig az anyagi kötőerők fölött áll, s nem szabad a puszta érzékfelfogásra támaszkodva tévesen másképp gondolkodnunk. Az Úr helyzetét a hiteles tekintélyeken, a mahājanákon keresztül kell megértenünk. Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.3.28) mondja: ete cāṁśa-kalāḥ puṁsaḥ kṛṣṇas tu bhagavān svayam.