HU/SB 10.3.24
24. VERS
- śrī-devaky uvāca
- rūpaṁ yat tat prāhur avyaktam ādyaṁ
- brahma jyotir nirguṇaṁ nirvikāram
- sattā-mātraṁ nirviśeṣaṁ nirīhaṁ
- sa tvaṁ sākṣād viṣṇur adhyātma-dīpaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-devakī uvāca—Śrī Devakī mondta; rūpam—forma vagy szubsztancia; yat tat—mivel Te ugyanaz a szubsztancia vagy; prāhuḥ—néha hívnak; avyaktam—anyagi érzékek által nem felfogható (ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ); ādyam—Te vagy az eredeti ok; brahma—Brahmanként ismernek; jyotiḥ—fény; nirguṇam—anyagi tulajdonságok nélküli; nirvikāram—változatlan, mindig ugyanaz a Viṣṇu-forma; sattā-mātram—az eredeti szubsztancia, mindennek az oka; nirviśeṣam—mindenhol jelen vagy Felsőlélekként (az emberi lény szívében és egy állat szívében ugyanaz a szubsztancia van jelen); nirīham—anyagi vágyak nélkül; saḥ—az a Legfelsőbb Személy; tvam—Te, Uram; sākṣāt—közvetlenül; viṣṇuḥ—az Úr Viṣṇu; adhyātma-dīpaḥ—a fény minden transzcendentális tudáshoz (Téged ismerve az ember mindent ismer: yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati).
FORDÍTÁS
Śrī Devakī így szólt: Drága Uram! A sokféle Véda közül néhány azt írja Rólad, hogy Téged a szavak és az elme segítségével lehetetlen felfogni. Ennek ellenére Te vagy az egész kozmikus megnyilvánulás eredete. Te vagy a Brahman, mindenek között a legnagyobb, és teljes ragyogást árasztasz, mint a nap. Létednek nincs anyagi oka. Nem jellemez változás és eltérés, és nincsenek anyagi vágyaid. A Védák emiatt azt mondják, Te vagy a szubsztancia. Ezért, Uram, Te Magad vagy valamennyi védikus kijelentés közvetlen eredete, s Téged megértve az ember fokozatosan mindent megérthet. Nem vagy azonos a Brahman és a Paramātmā fényével, mégsem különbözöl tőlük. Minden Belőled árad, s valójában Te vagy minden ok oka, az Úr Viṣṇu, minden transzcendentális tudás fénye.
MAGYARÁZAT
Viṣṇu mindennek az eredete, és nincs különbség közte és az Úr Kṛṣṇa között, mert mindketten viṣṇu-tattvák. A Ṛg Védából megtudhatjuk: oṁ tad viṣṇoḥ paramaṁ padam, az eredeti szubsztancia a mindent átható Úr Viṣṇu, aki egyben a Paramātmā és a Brahman-ragyogás is. Az élőlények szintén Viṣṇu szerves részei, aki különféle energiákkal rendelkezik (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca). Viṣṇu, vagyis Kṛṣṇa tehát minden. Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 10.8) azt mondja: ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate. „Én vagyok minden lelki és anyagi világ forrása. Minden Belőlem árad.” Kṛṣṇa tehát mindennek az eredeti oka (sarva-kāraṇa-kāraṇam). Amikor Viṣṇu mindent átható aspektusában kiterjed, tudnunk kell, hogy Ő a nirākāra-nirviśeṣa-brahmajyoti.
Noha minden Kṛṣṇából árad, Ő végső soron egy személy. Aham ādir hi devānām (BG 10.2): Ő Brahmā, Viṣṇu és Maheśvara eredete, és belőlük sok másik félisten nyilvánul meg. Kṛṣṇa ezért a Bhagavad-gītāban (BG 14.27) így szól: brahmaṇo hi pratiṣṭhāham. „A Brahman Rajtam nyugszik.” Az Úr továbbá kijelenti:
- ye ’py anya-devatā-bhaktā
- yajante śraddhayānvitāḥ
- te ’pi mām eva kaunteya
- yajanty avidhi-pūrvakam
„Ó, Kuntī fia! Akik más istenek hívei, s őket imádják nagy hittel, azok valójában egyedül Engem imádnak, ám a rossz úton járnak.” (BG 9.23) Sokan imádják a különböző félisteneket, és mindannyiukat külön isteneknek tekintik, pedig valójában nem azok. A valóság az, hogy minden félisten és minden élőlény Kṛṣṇa szerves része (mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ (BG 15.7)). A félistenek szintén az élőlények kategóriájába tartoznak; ők nem különálló istenek. Ám azok az emberek, akiknek a tudása éretlen, és akiket beszennyeznek az anyagi természet kötőerői, intelligenciájuknak megfelelően különféle félisteneket imádnak. A Bhagavad-gītā (BG 7.20) ezért elítéli őket (kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ). Ostobák, nem túlságosan fejlettek, és nem mérlegelték kellőképpen az igazságot, ezért a különféle félistenek imádatába merülnek, vagy a különböző filozófiák, például a māyāvāda filozófia alapján elmélkedni kezdenek.
Kṛṣṇa, Viṣṇu mindennek a valódi eredete. Yasya bhāṣā sarvam idaṁ vibhāti, mondják a Védák. Az Abszolút Igazságról később a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.28.15) így ír: satyaṁ jñānam anantam yad brahma-jyotiḥ sanātanam. A brahmajyoti sanātana, örök, mégis Kṛṣṇán nyugszik (brahmaṇo hi pratiṣṭhāham). A Brahma-saṁhitā kijelenti, hogy az Úr mindent átható. Aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-stham: Ő jelen van az univerzumban, és ott van az atomban is Paramātmāként. Yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi-koṭiṣv aśeṣa-vasudhādi-vibhūti-bhinnam: a Brahman szintén nem független Tőle. Bármiről beszél egy filozófus, az végső soron Kṛṣṇa, az Úr Viṣṇu (sarvaṁ khalv idam brahma, paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān (BG 10.12)). Az Úr Viṣṇut a megértés különböző fázisai szerint sokféleképpen jellemzik, de valójában Ő mindennek az eredete.
Devakī tiszta bhakta volt, ezért megértette, hogy ez az Úr Viṣṇu jelent meg a fiaként, így Vasudeva imái után ő is imákkal fordult az Úrhoz. Devakī, akit megfélemlítettek bátyja kegyetlen tettei, így szólt: „Drága Uram! Örök formáidat, Nārāyaṇát, az Úr Rāmát, Śeṣát, Varāhát, Nṛsiṁhát, Vāmanát, Baladevát és a sok millió hasonló inkarnációt, akik Viṣṇuból áradnak, a védikus irodalom eredetinek nevezi. Te eredeti vagy, mert valamennyi inkarnációként megjelenő formád kívül van ezen az anyagi teremtésen. Tested már az előtt létezett, hogy a kozmikus megnyilvánulás létrejött volna. Formáid örökkévalóak és mindent áthatóak, önragyogóak, változatlanok, s az anyagi kötőerők nem szennyezik be őket. Ezek az örök formák örökké mindenről tudatosak és gyönyörteliek. A transzcendentális jóság szintjén állnak, és mindig különféle kedvteléseket végeznek. Te nem korlátozódsz kizárólag egy bizonyos testre: minden ilyen transzcendentális, örök test önellátó. Megértettem, hogy Te vagy a Legfelsőbb Úr Viṣṇu.” Levonhatjuk tehát azt a végkövetkeztetést, hogy az Úr Viṣṇu minden, noha különbözik is mindentől. Ez az acintya-bhedābheda-tattva filozófia.