HU/SB 10.3.28
28. VERS
- sa tvaṁ ghorād ugrasenātmajān nas
- trāhi trastān bhṛtya-vitrāsa-hāsi
- rūpaṁ cedaṁ pauruṣaṁ dhyāna-dhiṣṇyaṁ
- mā pratyakṣaṁ māṁsa-dṛśāṁ kṛṣīṣṭhāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Te, Uram; tvam—Téged; ghorāt—félelmetesen kegyetlen; ugrasena-ātmajāt—Ugrasena fiától; naḥ—minket; trāhi—kegyesen védj meg; trastān—akik nagyon félünk (tőle); bhṛtya-vitrāsa-hā asi—természetes Számodra, hogy megsemmisíted szolgáid félelmét; rūpam—Viṣṇu-formádban; ca—szintén; idam—ezt; pauruṣam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként; dhyāna-dhiṣṇyam—akit meditáció útján ismernek fel; mā—nem; pratyakṣam—közvetlenül látható; māṁsa-dṛśām—azoknak, akik anyagi szemmel néznek; kṛṣīṣṭhāḥ—kérlek, legyél.
FORDÍTÁS
Uram! Te megszünteted bhaktáid minden félelmét, ezért arra kérlek, hogy ments meg bennünket, és oltalmazz a Kaṁsától való szörnyű félelemtől! A yogīk a meditáción keresztül pillantják meg alakodat, Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége formáját. Kérlek, tedd ezt most láthatatlanná azok számára, akik anyagi szemmel néznek!
MAGYARÁZAT
A dhyāna-dhiṣṇyam szó fontos ebben a versben, mert a yogīk az Úr Viṣṇu formáján meditálnak a (dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ (SB 12.13.1)). Devakī megkérte az Urat, aki Viṣṇuként jelent meg, hogy rejtse el ezt a formát, mert közönséges gyermekként akarta látni Őt, olyan gyermekként, mint akit azok látnak, akik anyagi szemmel néznek. Devakī látni akarta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége tényleg megjelent-e, vagy csak álmodta a Viṣṇu-formát. Azt gondolta, hogy ha Kaṁsa eljönne, a Viṣṇu-forma láttán azonnal megölné a gyermeket, ha azonban egy emberi gyermeket pillantana meg, lehet, hogy meggondolná magát. Devakī Ugrasena-ātmajától félt, azaz nem Ugrasenától és embereitől, hanem Ugrasena fiától. Megkérte hát az Urat, hogy oszlassa el félelmét, hiszen Ő mindig kész védelmet nyújtani bhaktáinak (abhayam). Így imádkozott: „Uram! Kérlek, ments meg Ugrasena fia, Kaṁsa kegyetlen kezétől! Azért imádkozom Hozzád, hogy kegyesen szabadíts meg e félelmetes helyzettől, hiszen Te mindig kész vagy megoltalmazni szolgáidat!” Az Úr a Bhagavad-gītāban megerősíti ezt az állítást, amikor biztosítja Arjunát: „Hirdetheted a világnak, hogy az Én bhaktám sohasem vész el.”
Miközben Devakī anya így fohászkodott az Úrhoz, hogy védelmezze meg, anyai szeretetének is hangot adott: „Tudom, hogy a nagy bölcsek meditációjuk során általában ezt a transzcendentális formát tapasztalják, én azonban mégis félek, mert ha Kaṁsa rájön, hogy megjelentél, lehet, hogy bántani fog. Kérlek hát, válj egyelőre láthatatlanná anyagi szemünk előtt!” Más szóval arra kérte az Urat, hogy egy közönséges gyermek alakját öltse Magára. ”Bátyámtól, Kaṁsától egyedül megjelenésed miatt félek. Ó, Uram, Madhusūdana! Lehet, hogy Kaṁsa már tudja, hogy megszülettél. Ezért kérlek, rejtsd el négykarú formádat, amely Viṣṇu négy jelvényét tartja, a kagylókürtöt, a korongot, a buzogányt és a lótuszvirágot! Drága Uram! A kozmikus megnyilvánulás megsemmisítése végén az egész univerzumot a hasadba helyezed, tiszta kegyedből mégis megjelentél méhemben. Csodálat tölt el, hogy egy közönséges emberi lény cselekedeteit utánzod csupán azért, hogy örömet okozz bhaktádnak.”
Devakī annyira félt Kaṁsától, hogy nem tudta elhinni, hogy Kaṁsa nem képes megölni az Úr Viṣṇut, aki személyesen jelen volt. Anyai szeretetében ezért megkérte az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, hogy távozzon. Annak ellenére, hogy az Úr eltűnése miatt Kaṁsa talán még kegyetlenebbül sanyargatta volna őt abban a hiszemben, hogy újszülött gyermekét elrejtette valahová, Devakī nem akarta, hogy a transzcendentális gyermeket Kaṁsa kínozza és megölje. Így aztán arra kérte az Úr Viṣṇut, távozzon, és később, amikor a zaklatásoktól szenved, majd gondolni fog Rá elméjében.