HU/SB 10.3.46
46. VERS
- śrī-śuka uvāca
- ity uktvāsīd dharis tūṣṇīṁ
- bhagavān ātma-māyayā
- pitroḥ sampaśyatoḥ sadyo
- babhūva prākṛtaḥ śiśuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti uktvā—miután ily módon tanította; āsīt—maradt; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tūṣṇīm—néma; bhagavān—az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ātma-māyayā—saját lelki energiáján keresztül cselekedve; pitroḥ sampaśyatoḥ—miközben apja és anyja valóban látták Őt; sadyaḥ—azonnal; babhūva—lett; prākṛtaḥ—mint egy közönséges emberi lény; śiśuḥ—egy gyermek.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa így tanította apját és anyját, elhallgatott, majd belső energiája segítségével a szemük láttára egy parányi emberi gyermekké változott. [Más szóval eredeti formáját öltötte fel: kṛṣṇas tu bhagavān svayam. (SB 1.3.28)]
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 4.6) kijelenti: sambhavāmy ātma-māyayā, bármit tesz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, azt lelki energiája hajtja végre — az anyagi energia Őt semmire sem kényszeríti. Ez a különbség az Úr és a közönséges élőlény között. A Védák azt mondják:
- parāsya śaktir vividhaiva śrūyate
- svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca
- (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8)
Az Úr számára természetes, hogy az anyagi kötőerők nem árnyékolják be, s mivel lelki energiájában minden tökéletesen jelen van, amint vágyik valamire, az azonnal megtörténik. Az Úr nem prākṛta-śiśu, egy e világi gyermek, de személyes energiája miatt így jelent meg. Meglehet, hogy a közönséges embereknek nehézséget okoz elfogadni a legfelsőbb irányítót, Istent emberi lényként, mert megfeledkeznek arról, hogy az Úr mindenre képes lelki energiájával (ātma-māyayā). A hitetlenek az mondják: „Hogyan szállhat alá a legfelsőbb irányító közönséges lényként?” Ez a fajta gondolkodásmód materialista gondolkodás. Śrīla Jīva Gosvāmī azt mondja, hogy ha nem fogadjuk el, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének energiája felfoghatatlan, túl szavaink és elménk felfogásán, akkor nem érthetjük meg a Legfelsőbb Urat. Akik kételkednek abban, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes emberi lényként eljönni, és emberi gyermekké tud változni, azok ostobák, akik azt gondolják, hogy Kṛṣṇa teste anyagi, hogy Ő megszületik, és hogy ezért meg is hal.
A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének negyedik fejezetében a huszonnyolcadik és huszonkilencedik vers leírja, hogyan hagyja el Kṛṣṇa a testét. Parīkṣit Mahārāja megkérdezte Śukadeva Gosvāmītól: „Amikor a Yadu-dinasztia minden sarját utolérte a vég, Kṛṣṇa is véget vetett kedvteléseinek, s a családban Uddhava volt az egyetlen, aki életben maradt. Hogyan volt ez lehetséges?” Śukadeva Gosvāmī azt válaszolta, hogy Kṛṣṇa saját energiájával megsemmisítette az egész családot, majd arra gondolt, hogy saját testét is eltünteti. Ezzel kapcsolatban Śukadeva Gosvāmī elmondta, hogyan adta fel az Úr a testét. Ez azonban nem Kṛṣṇa testének megsemmisülése volt: a Legfelsőbb Úr személyes energiája révén távozott el.
Valójában az Úr nem hagyja el a testét, amely örök, de ugyanúgy, ahogyan a Viṣṇu-formából egy közönséges emberi gyermekké tud változni, testét úgy változtatja, ahogyan akarja. Ez nem azt jelenti, hogy feladja a testét. Lelki energiája révén az Úr egy fából vagy kőből készült testben is képes megjelenni. Bármivé át tudja változtatni a testét, mert minden az Ő energiája (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate). A Bhagavad-gītā (BG 7.4) egyértelműen kijelenti: bhinnā prakṛtir aṣṭadhā, az anyagi elemek a Legfelsőbb Úr elkülönült energiái. Még ha arca-mūrtivá, az imádandó Istenséggé válik, amit mi úgy látunk, mint kő vagy fa, Ő akkor is Kṛṣṇa. A śāstrák éppen ezért figyelmeztetnek: arcye viṣṇau śilā-dhīr guruṣu nara-matiḥ. Aki azt gondolja, hogy az imádandó Istenség a templomban fából vagy kőből van, aki a vaiṣṇava gurut közönséges emberi lénynek tekinti, és aki egy vaiṣṇaváról anyagi felfogással azt gondolja, hogy egy bizonyos kaszthoz tartozik, az nārakī, a pokol lakója. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége sok formában képes megjelenni előttünk, ahogyan csak akar, de tisztában kell lennünk a tényekkel: janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ (BG 4.9). A sādhu, a guru és a śāstra — a szentek, a lelki tanítómester és a hiteles szentírások — utasításainak követésével megérthetjük Kṛṣṇát, s ekkor Istenhez hazatérve sikeressé tehetjük az életünket.