HU/SB 10.3.47
47. VERS
- tataś ca śaurir bhagavat-pracoditaḥ
- sutaṁ samādāya sa sūtikā-gṛhāt
- yadā bahir gantum iyeṣa tarhy ajā
- yā yogamāyājani nanda-jāyayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; ca—valójában; śauriḥ—Vasudeva; bhagavat-pracoditaḥ—miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége tanította; sutam—fiát; samādāya—nagyon óvatosan vitte; saḥ—ő; sūtikā-gṛhāt—a szobából, ahol megszületett; yadā—amikor; bahiḥ gantum—kimenni; iyeṣa—vágyott; tarhi—pontosan akkor; ajā—a transzcendentális energia, aki szintén sohasem születik meg; yā—aki; yogamāyā—Yogamāyāként ismert; ajani—megszületett; nanda-jāyayā—Nanda Mahārāja feleségétől.
FORDÍTÁS
Ezután pontosan akkor, amikor Vasudeva az Istenség Legfelsőbb Személyisége sugallatára arra készült, hogy az újszülött gyermeket a szülőszobából elvigye, Yogamāyā, az Úr lelki energiája megszületett Nanda Mahārāja feleségének leányaként.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura elmondja, hogy Kṛṣṇa ugyanabban az időben jelent meg Devakī fiaként és Yaśodā fiaként, a lelki energiával, Yogamāyāval együtt. Devakī fiaként először mint Viṣṇu jelent meg, s mivel Vasudeva nem állt a Kṛṣṇa iránti tiszta szeretet szintjén, ő mint az Úr Viṣṇut imádta fiát. Yaśodā azonban azzal tette elégedetté Kṛṣṇát, hogy nem fogta fel, hogy Ő Isten. Ez a különbség aközött, amikor Kṛṣṇa Yaśodā fia és amikor Devakī fia. Ezt Viśvanātha Cakravartī a Hari-vaṁśa tekintélyére támaszkodva magyarázza el.