HU/SB 10.3.7-8
7-8. VERSEK
- mumucur munayo devāḥ
- sumanāṁsi mudānvitāḥ
- mandaṁ mandaṁ jaladharā
- jagarjur anusāgaram
- niśīthe tama-udbhūte
- jāyamāne janārdane
- devakyāṁ deva-rūpiṇyāṁ
- viṣṇuḥ sarva-guhā-śayaḥ
- āvirāsīd yathā prācyāṁ
- diśīndur iva puṣkalaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mumucuḥ—szórtak; munayaḥ—minden nagy bölcs és szent; devāḥ—és a félistenek; sumanāṁsi—nagyon gyönyörű és illatos virágok; mudā anvitāḥ—vidám hangulatban; mandam mandam—nagyon szelíden; jala-dharāḥ—a felhők; jagarjuḥ—zengtek; anusāgaram—a tenger hullámainak hangvibrációját követve; niśīthe—késő éjjel; tamaḥ-udbhūte—amikor sűrű sötétség uralkodott; jāyamāne—a megjelenésekor; janārdane—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Viṣṇunak; devakyām—Devakī méhében; deva-rūpiṇyām—aki ugyanabba a kategóriába tartozott, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége (ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ); viṣṇuḥ—az Úr Viṣṇu, a Legfelsőbb Úr; sarva-guhā-śayaḥ—aki mindenki szíve mélyén jelen van; āvirāsīt—megjelent; yathā—mint; prācyām diśi—keleten; induḥ iva—mint a telihold; puṣkalaḥ—minden tekintetben teljes.
FORDÍTÁS
A félistenek és nagy szentek túláradó örömükben virágesőt szórtak. Az égen felhők gyűltek össze, és szelíden mennydörögtek, olyan hangot keltve, mint az óceán hullámai. Ekkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, aki mindenki szívének mélyén jelen van, megjelent Devakī szívéből a sűrű, sötét éjszakában, ahogyan a telihold kel fel a keleti horizonton, hiszen Devakī Śrī Kṛṣṇával azonos kategóriába tartozott.
MAGYARÁZAT
A Brahma-saṁhitā (5.37) kijelenti:
- ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhis
- tābhir ya eva nija-rūpatayā kalābhiḥ
- goloka eva nivasaty akhilātma-bhūto
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
Ez a vers megmutatja, hogy Kṛṣṇa és társai mind ugyanahhoz a lelki energiához tartoznak (ānanda-cinmaya-rasa). Kṛṣṇa anyja, apja, barátai, a tehénpásztorfiúk és a tehenek mindannyian Kṛṣṇa kiterjedései, ahogy azt majd a brahma-vimohana-līlāban elmagyarázzuk. Amikor Brahmā elrabolta Kṛṣṇa társait, hogy megbizonyosodjon az Úr Kṛṣṇa felsőbbrendű hatalmáról, az Úr újra kiterjesztette Magát sok tehénpásztorfiú és borjú formájában, akik — és Brahmā így látta őket — mind viṣṇu-mūrtik voltak. Devakī szintén Kṛṣṇa kiterjedése, ezért ez a vers azt mondja: devakyāṁ deva-rūpiṇyāṁ viṣṇuḥ sarva-guhā-śayaḥ.
Az Úr megjelenése idején a nagy bölcsek és félistenek örömükben virágesőt kezdtek szórni. A tengerparton szelíd hullámok hangja hallatszott, a tenger fölött pedig felhők úsztak az égen, kellemes mennydörgést hallatva.
Amikor ily módon minden készen állt, a minden élőlény szívében jelen lévő Úr Viṣṇu az éjszaka sötétjében megjelent az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként Devakī előtt, aki olyan volt, akár egy félistennő. Az Úr Viṣṇu megjelenése ebben az időben ahhoz hasonlítható, mint amikor a telihold kel föl az égen, a keleti horizonton. Felmerülhet az az ellenérv, hogy mivel az Úr Kṛṣṇa a fogyó hold nyolcadik napján jelent meg, nem kelhetett fel telihold. Válaszul erre elmondhatjuk, hogy az Úr Kṛṣṇa a holdtól alászálló dinasztiában jelent meg, ezért annak ellenére, hogy a hold nem volt teljes azon az éjjelen, végtelen öröm töltötte el, mert az Úr abban a dinasztiában született meg, amelynek első tagja ő maga volt, s így Kṛṣṇa kegyéből teliholdként tudott megjelenni. Hogy köszöntse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a fogyó hold örömében teliholddá vált.
A deva-rūpiṇyām helyett a Śrīmad-Bhāgavatam egyes szövegváltozatai egyértelműen viṣṇu-rūpiṇyāmot írnak. A jelentés azonban mindkét esetben az, hogy Devakī ugyanolyan lelki testtel rendelkezik, mint az Úr. Az Úr sac-cid-ānanda-vigraha, és Devakī szintén az. Éppen ezért senki sem bírálhatja meg azt, ahogyan az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a sac-cid-ānanda-vigraha megjelent Devakī méhéből.
Akik nem rendelkeznek teljes tudással arról, hogy az Úr megjelenése és eltávozása transzcendentális (janma karma ca me divyam), néha elcsodálkoznak azon, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége úgy születhet meg, mint egy közönséges gyermek. Az Úr születése azonban valójában sohasem közönséges születés. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége már jelen van mindenki szívének mélyén antaryāmīként, Felsőlélekként. Így aztán mivel teljes potenciájával jelen volt Devakī szívében, képes volt megjelenni a testén kívül is.
A tizenkét kiváló személyiség egyike Bhīṣmadeva (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ prahlādo janako bhīṣmaḥ (SB 6.3.20)). A Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 1.9.42) Bhīṣma, a nagy tekintély, akit a bhaktáknak követniük kell, azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége épp úgy van jelen mindenki szívében, ahogy a nap süt mindenki fejére. Annak ellenére azonban, hogy a nap sok millió ember fejére süt, ez nem jelenti azt, hogy helyzete minden esetben más. Ehhez hasonlóan az Istenség Legfelsőbb Személyisége amiatt, hogy felfoghatatlan energiákkal rendelkezik, jelen lehet mindenki szívében, s ezzel egy időben helyzete mégis változatlan. Ekatvam anupaśyataḥ (Īśopaniṣad 7). Az Úr egyetlen, de felfoghatatlan energiája révén képes megjelenni mindenki szívében. Így aztán annak ellenére, hogy Devakī szívében volt, a gyermekeként jelent meg. A Vaiṣṇava-toṣaṇī a Viṣṇu Purāṇát idézi, amely szerint éppen ezért az Úr úgy jelent meg, mint a nap (anugrahāsaya). A Brahma-saṁhitā (5.35) megerősíti, hogy az Úr jelen van még az atomban is (aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-stham). Jelen van Mathurāban, Vaikuṇṭhán és a szív mélyén egyaránt. Tisztán meg kell értenünk tehát, hogy nem úgy élt Devakī szívében vagy méhében, mint egy közönséges gyermek, és nem is úgy jelent meg, noha látszólag így tett, annak érdekében, hogy megtévessze a Kaṁsához hasonló asurákat. Az asurák tévesen azt gondolják, hogy Kṛṣṇa úgy született meg, mint egy közönséges gyermek, és úgy hagyta el ezt a világot, mint egy közönséges halandó. Azok, akik tudással rendelkeznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, elutasítják az efféle démonokhoz illő felfogásokat. Ajo ’pi sann avyayātmā bhūtānām īśvaro ’pi san (BG 4.6). Ahogyan a Bhagavad-gītā elmondja, az Úr aja, megszületetlen, és Ő mindennek a legfelsőbb irányítója, mégis megjelent Devakī gyermekeként. Ez a vers leírja az Úr felfoghatatlan energiáját, aki úgy jelent meg, mint a telihold. Meg kell értenünk a Legfelsőbb Istenség megjelenésének különleges jelentőségét, és sohasem szabad úgy tekintenünk Rá, mit aki közönséges gyermekként jött a világra.