HU/SB 1.9.42
42. VERS
- tam imam aham ajaṁ śarīra-bhājāṁ
- hṛdi hṛdi dhiṣṭhitam ātma-kalpitānām
- pratidṛśam iva naikadhārkam ekaṁ
- samadhi-gato ’smi vidhūta-bheda-mohaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—az Istenség Személyisége; imam—most jelen van előttem; aham—én; ajam—a születetlen; śarīra-bhājām—a feltételekhez kötött léleknek; hṛdi—a szívben; hṛdi—a szívben; dhiṣṭhitam—elhelyezkedő; ātma—a Felsőlélek; kalpitānām—a spekulálóknak; pratidṛśam—minden irányban; iva—mint; na ekadhā—senki; arkam—a nap; ekam—csak egy; samadhi-gataḥ asmi—a meditáció transzába mélyedtem; vidhūta—megszabadulva; bheda-mohaḥ—a kettősség téveszméjétől.
FORDÍTÁS
Most tökéletes figyelemmel meditálhatok az egyetlen Úron, Śrī Kṛṣṇán, aki előttem áll, mert immáron túlléptem a kettősség téveszméjén azzal kapcsolatban, hogy Ő jelen van mindenki, még az elméjükben spekulálók szívében is. Ő mindenki szívében benne van. A napot sokféleképpen láthatjuk, noha mindig egy és ugyanaz.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa az egyetlen Abszolút Istenség Legfelsőbb Személyisége, de felfoghatatlan energiái révén számtalan teljes résszé terjesztette ki Magát. A kettősség elmélete annak a tudatlanságnak köszönhető, amely nem ismeri az Ő felfoghatatlan energiáját. A Bhagavad-gītāban (BG 9.11) az Úr azt mondja, hogy csak az ostobák hiszik Őt közönséges emberi lénynek. Ezek az ostoba emberek nincsenek tudatában felfoghatatlan energiáinak. Az Úr felfoghatatlan energiája révén jelen van mindenki szívében, ahogyan a nap is jelen van mindenki számára az egész világon. Az Úr Paramātmā formája nem más, mint teljes részeinek kiterjedése. Felfoghatatlan energiája által mindenki szívében megjelenik mint Paramātmā, személyes ragyogásának kiterjesztése által pedig a brahmajyoti ragyogó sugárzásaként szintén kiterjed. A Brahma-saṁhitā kijelenti, hogy a brahmajyoti az Úr személyes sugárzása, ezért nincs különbség közte, e személyes sugárzása, a brahmajyoti és teljes kiterjedései — mint például Paramātmā — között. Akik nem eléggé okosak, s nincsenek tudatában ennek a ténynek, a brahmajyotit és Paramātmāt Śrī Kṛṣṇától különbözőnek tekintik. A kettősségnek e tévfelfogása teljesen eltűnt Bhīṣmadeva elméjéből, aki most elégedett, hogy egyedül az Úr Kṛṣṇa minden. Ezt a megvilágosodást a nagy mahātmāk, nagy bhakták kaphatják meg, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja (BG 7.19): Vāsudeva minden, s Vāsudeva nélkül nincsen létezés. Vāsudeva, vagyis az Úr Śrī Kṛṣṇa az eredeti Legfelsőbb Személy. Ezt most egy mahājana is megerősíti, azért mind a kezdőknek, mind a tiszta bhaktáknak az ő nyomdokait kell követniük. Ez az odaadás útja.
Bhīṣmadeva az Úr Śrī Kṛṣṇát mint Pārtha-sārathit imádja, a gopīk pedig ugyanezt a Kṛṣṇát Vṛṇdāvanában mint a legvonzóbb Śyāmasundarát imádják. Néha a csekély intelligenciával megáldott tudósok tévesen azt gondolják, hogy a vṛṇdāvanai Kṛṣṇa és a kurukṣetrai csatában megjelenő Kṛṣṇa két különböző személy. De Bhīṣmadeva e helytelen nézettől teljes egészében megszabadult. Még az imperszonalisták célja is Kṛṣṇa mint a személytelen jyoti, s a yogīk célja, Paramātmā, szintén Kṛṣṇa. Kṛṣṇa egyszerre a brahmajyoti és a helyhez kötött Paramātmā, de a brahmajyotiban vagy Paramātmāban nincs jelen Kṛṣṇa, a Kṛṣṇával való édes kapcsolat. Személyes formájában Kṛṣṇa Pārtha-sārathi és Vṛṇdāvana Śyāmasundarája, de személytelen formájában sem a brahmajyotiban, sem a Paramātmāban nincs jelen. Az olyan nagy mahātmāk, mint Bhīṣmadeva, felismerik az Úr Kṛṣṇa különböző formáit, s ezért imádják Őt, hiszen tudják, hogy Ő minden forma eredete.