HU/SB 10.4.4
4. VERS
- tam āha bhrātaraṁ devī
- kṛpaṇā karuṇaṁ satī
- snuṣeyaṁ tava kalyāṇa
- striyaṁ mā hantum arhasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Kaṁsának; āha—mondta; bhrātaram—bátyja; devī—Devakī anya; kṛpaṇā—tehetetlenül; karuṇam—szánalmasan; satī—a szemérmes hölgy; snuṣā iyam tava—ez a gyermek a menyed lesz, jövendő fiad felesége; kalyāṇa—ó, szerencsét hozó; striyam—egy nőt; mā—nem; hantum—megölni; arhasi—méltó hozzád.
FORDÍTÁS
Devakī kétségbeesetten, szánalmat ébresztve kérlelni kezdte Kaṁsát: Kedves bátyám, legyen veled minden jó szerencse! Ne öld meg ezt a kislányt! Ő lesz a menyed. Igazán nem méltó hozzád, hogy megölj egy nőt.
MAGYARÁZAT
Kaṁsa korábban már megbocsátott Devakīnak, mert úgy gondolta, hogy egy nőt nem szabad megölni, különösen, amikor állapotos. Most azonban māyā hatására kész volt megölni egy nőt — sőt nemcsak egy nőt, de egy parányi, gyámoltalan újszülött gyermeket. Devakī meg akarta menteni bátyját ettől a szörnyű, bűnös tettől, ezért azt mondta neki: „Ne légy olyan kegyetlen, hogy megölj egy leánygyermeket! Legyen veled minden jó szerencse!” A démonok bármire hajlandóak saját érdekükben, s nem törődnek vele, hogy amit tesznek, vajon jámbor vagy bűnös tett-e. Ezzel szemben Devakī annak ellenére, hogy ő maga biztonságban volt, hiszen már világra hozta saját fiát, Kṛṣṇát, azon aggódott, hogy megmentse valaki másnak a leányát. Mindez természetes volt számára.