HU/SB 10.4.5


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


5. VERS

bahavo hiṁsitā bhrātaḥ
śiśavaḥ pāvakopamāḥ
tvayā daiva-nisṛṣṭena
putrikaikā pradīyatām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bahavaḥ—sok; hiṁsitāḥ—gonoszul megölve; bhrātaḥ—kedves bátyám; śiśavaḥ—kisgyermekek; pāvaka-upamāḥ—mind úgy ragyogtak s olyan gyönyörűek voltak, mint a tűz; tvayā—általad; daiva-nisṛṣṭena—ahogy a sors mondta; putrikā—leány; ekā—egy; pradīyatām—add nekem ajándékba.


FORDÍTÁS

Kedves bátyám! A sors elrendezéséből már oly sok csecsemőt megöltél, akik mind olyan ragyogóak és gyönyörűek voltak, mint a tűz. De kérlek, kíméld meg ezt a kislányt! Add nekem őt ajándékba!


MAGYARÁZAT

Ebben a versben láthatjuk, hogy Devakī Kaṁsa figyelmét először kegyetlen tetteire hívta fel, arra, hogy megölte sok fiát. Ezután egyezséget akart kötni vele azzal, hogy kijelentette: mindaz, amit tett, nem az ő hibája, hanem a sors elrendezése volt. Aztán pedig arra kérte, hogy adja neki a leányt ajándékba. Devakī egy kṣatriya lánya volt, és tudta, hogyan játsszák a politika játékait. A politikában a siker elérésének különböző folyamatai vannak: az első a lehengerlés (dama), aztán jön a megegyezés (sāma), utána pedig az ajándék kérése (dāna). Devakī először a lehengerlés politikáját alkalmazta, amikor nyíltan Kaṁsára támadt amiatt, hogy kegyetlenül megölte csecsemőit. Ezután kompromisszumot kötött, mert kijelentette, hogy ez nem az ő hibája volt, utána pedig ajándékot kért tőle. Ahogy a Mahābhāratából, „Nagy-India” történelméből megtudjuk, az uralkodó osztály, a kṣatriyák feleségei és leányai ismerték a politika játékait, olyat azonban sohasem látunk, hogy egy nő vezető helyzetbe került volna. Ez a Manu-saṁhitā parancsolataival áll összhangban. Sajnos azonban manapság áthágják a Manu-saṁhitā utasításait, s az āryanok, a védikus társadalom tagjai semmit sem tehetnek. Ilyen a Kali-yuga.

Semmi sem történik a sors elrendezése nélkül.

tasyaiva hetoḥ prayateta kovido
na labhyate yad bhramatām upary adhaḥ
tal labhyate duḥkhavad anyataḥ sukhaṁ
kālena sarvatra gabhīra-raṁhasā
(SB 1.5.18)

Devakī nagyon jól tudta, hogy mivel sok gyermekének megölését a sors rendelte el, nem hibáztathatta Kaṁsát. Nem volt szükség arra, hogy jó tanácsokkal lássa el Kaṁsát. Upadeśo hi murkhāṇāṁ prakopāya na śāntaye (Cāṇakya Paṇḍita). Ha egy ostobának az ember jó tanácsokat ad, az csak dühösebb lesz. És egy kegyetlen ember veszélyesebb még a kígyónál is. A kígyó és a kegyetlen ember egyformán kegyetlenek, de a kegyetlen ember veszélyesebb, mert a kígyót el lehet bűvölni mantrákkal, és meg lehet fékezni gyógyfüvek segítségével, de a kegyetlen embert semmilyen módon nem lehet megállítani. Ilyen volt Kaṁsa természete.