HU/SB 10.7.12
12. VERS
- pūrvavat sthāpitaṁ gopair
- balibhiḥ sa-paricchadam
- viprā hutvārcayāṁ cakrur
- dadhy-akṣata-kuśāmbubhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pūrva-vat—ahogy a kézikocsi korábban állt; sthāpitam—újra összerakták, s rendben felrakták rá az edényeket; gopaiḥ—a tehénpásztorok; balibhiḥ—akik mind nagyon erősek és keménykötésűek voltak, s akik ezért könnyen össze tudták rakni a részeket; sa-paricchadam—minden dologgal, amit a kocsin tartottak; viprāḥ—a brāhmaṇák; hutvā—a tűzceremónia elvégzése után; arcayām cakruḥ—rituális szertartásokat végeztek; dadhi—túróval; akṣata—rizzsel; kuśa—és kuśa fűvel; ambubhiḥ—vízzel.
FORDÍTÁS
Miután az erős, derék tehénpásztorok újra összerakták a kézikocsit, s visszatették rá az edényeket és a többi eszközt, a brāhmaṇák bemutattak egy rituális szertartást tűzáldozattal, hogy megbékítsék a baljós bolygót, majd rizzsel, kuśával, vízzel és túróval imádták a Legfelsőbb Urat.
MAGYARÁZAT
A kézikocsin nehéz edények és egyéb eszközök voltak. Nagy erőre volt szükség ahhoz, hogy a kocsit újra összerakják, ahogy eredetileg volt, de a tehénpásztoroknak ez nem okozott nehézséget. Ekkor a gopa-jāti rendszerének megfelelően különböző védikus szertartásokat végeztek, hogy a szerencsétlenséget elhárítsák.