HU/SB 10.7.25
25. VERS
- ruditam anuniśamya tatra gopyo
- bhṛśam anutapta-dhiyo ’śru-pūrṇa-mukhyaḥ
- rurudur anupalabhya nanda-sūnuṁ
- pavana upārata-pāṁśu-varṣa-vege
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ruditam—Yaśodā anya, aki szánalmasan zokogott; anuniśamya—miután hallotta; tatra—ott; gopyaḥ—a többi asszony, a gopīk; bhṛśam—nagyon; anutapta—együttérzően bánkódtak Yaśodā anyával; dhiyaḥ—ilyen érzésekkel; aśru-pūrṇa-mukhyaḥ—s a többi gopī, könnyáztatta arccal; ruruduḥ—sírtak; anupalabhya—nem találva; nanda-sūnum—Nanda Mahārāja fiát, Kṛṣṇát; pavane—amikor a forgószél; upārata—megszűnt; pāṁśu-varṣa-vege—port záporozó ereje.
FORDÍTÁS
Amikor a porfelhő ereje és a szél lecsillapodott, Yaśodā barátai, a gopīk Yaśodā anyához siettek, mert hallották szánalmas zokogását. Mivel nem látták Kṛṣṇát, ők is végtelenül elkeseredtek, és könnyekkel teli szemmel együtt sírtak Yaśodā anyával.
MAGYARÁZAT
Ez a ragaszkodás, amely a gopīkat Kṛṣṇához fűzi, csodálatos és transzcendentális. Minden tettük középpontjában Kṛṣṇa állt. Amikor Kṛṣṇa ott volt, boldogok voltak, s amikor Kṛṣṇa nem volt ott, boldogtalanok voltak. Így aztán amikor Yaśodā Kṛṣṇa távolléte miatt kesergett, a többi asszony is mind sírni kezdett.