HU/SB 10.7.27
27. VERS
- tam aśmānaṁ manyamāna
- ātmano guru-mattayā
- gale gṛhīta utsraṣṭuṁ
- nāśaknod adbhutārbhakam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Kṛṣṇát; aśmānam—olyan nehéz kő, mint egy vasdarab; manyamānaḥ—így gondolkodva; ātmanaḥ guru-mattayā—mivel nehezebb volt, mint amit ő maga fel tud fogni; gale—a nyakát; gṛhīte—átölelve a karjával; utsraṣṭum—hogy feladja; na aśaknot—nem volt képes; adbhuta-arbhakam—ez a csodálatos gyermek, aki különbözött a közönséges gyermekektől.
FORDÍTÁS
Kṛṣṇa súlya miatt Tṛṇāvarta azt gondolta Róla, olyan, akár egy hatalmas hegy vagy egy vasdarab. Mivel azonban Kṛṣṇa a nyakába kapaszkodott, nem tudta Őt ledobni. Tṛṇāvarta úgy vélte, ez a gyermek csodálatos, hiszen sem megtartani nem tudta Őt, sem ledobni a terhet magáról.
MAGYARÁZAT
Tṛṇāvarta szándéka az volt, hogy felviszi Kṛṣṇát az égig, s ott megöli Őt, Kṛṣṇa azonban nagyon élvezte kedvtelését, a lovaglást Tṛṇāvarta testén, s hogy egy kicsit utazhatott az égben. Tṛṇāvarta próbálkozása, hogy megölje Kṛṣṇát, kudarcba fulladt, ám Kṛṣṇa, az ānanda-cinmaya-rasa-vigraha nagyon élvezte ezt a kedvtelést. Tṛṇāvarta Kṛṣṇa súlya alatt zuhanni kezdett lefelé, így aztán azzal akarta menteni a bőrét, hogy ledobja Kṛṣṇát a nyakából. De Kṛṣṇa olyan szorosan kapaszkodott bele, hogy képtelen volt rá. Ez volt hát az utolsó alkalom Tṛṇāvarta számára, hogy yoga-képességével büszkélkedjen. Kṛṣṇa elrendezéséből most meg kellett halnia.