HU/SB 10.9.6
6. VERS
- sañjāta-kopaḥ sphuritāruṇādharaṁ
- sandaśya dadbhir dadhi-mantha-bhājanam
- bhittvā mṛṣāśrur dṛṣad-aśmanā raho
- jaghāsa haiyaṅgavam antaraṁ gataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sañjāta-kopaḥ—ily módon, mivel Kṛṣṇa nagyon mérges volt; sphurita-aruṇa-adharam—duzzadt, piros ajkát; sandaśya—megfogta; dadbhiḥ—fogaival; dadhi-mantha-bhājanam—az edényt, amiben a joghurtot köpülték; bhittvā—eltörve; mṛṣā-aśruḥ—hamis könnyekkel a szemében; dṛṣat-aśmanā—egy kővel; rahaḥ—egy eldugott helyen; jaghāsa—enni kezdte; haiyaṅgavam—a frissen köpült vajat; antaram—a szobába; gataḥ—menvén.
FORDÍTÁS
Kṛṣṇa nagyon mérges volt. Fogával piros ajkát harapta, és hamis könnyekkel a szemében egy kővel összetörte a joghurtos köcsögöt, aztán pedig bement a szobába, s egy eldugott helyen falatozni kezdte a frissen köpült vajat.
MAGYARÁZAT
Természetes dolog, hogy amikor egy gyerek mérges, képes sírni hamis könnyekkel a szemében. Ezt tette Kṛṣṇa is, és fogával piros ajkait harapdálva egy kővel összetörte az edényt, aztán meg a szobába ment, s hozzálátott, hogy megegye a frissen köpült vajat.