HU/SB 2.1.9
9. VERS
- pariniṣṭhito ’pi nairguṇya
- uttama-śloka-līlayā
- gṛhīta-cetā rājarṣe
- ākhyānaṁ yad adhītavān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pariniṣṭhitaḥ—teljes megvalósítást elért; api—ellenére; nairguṇye—a transzcendensben; uttama—megvilágosodás; śloka—vers; līlayā—a kedvtelésekhez; gṛhīta—vonzódva; cetāḥ—figyelem; rājarṣe—ó, szent király; ākhyānam—leírás; yat—az; adhītavān—tanultam.
FORDÍTÁS
Ó, szent király! Kétségtelenül tökéletesen elmerültem a transzcendensben, mégis vonzódtam az Úr kedvteléseiről szóló elbeszélésekhez, akiről a megvilágosodás versei írnak.
MAGYARÁZAT
Az Abszolút Igazságot először a filozófiai elmélkedés segítségével személytelen Brahmanként lehet megvalósítani, később pedig a transzcendentális tudás további fejlődésével Felsőlélekként. Azonban ha az Úr kegyéből a Śrīmad-Bhāgavatam felsőbbrendű állításai hallatán egy imperszonalista megvilágosodást nyer, ő is az Istenség Személyisége transzcendentális bhaktájává válik. Hiányos tudásunk következtében nem tudjuk elfogadni az Abszolút Igazság Személyiségének eszméjét, az Úr személyes cselekedeteire pedig a csekély értelemmel megáldott imperszonalisták rossz szemmel néznek, de a magyarázatok és az érvek az Abszolút Igazság megközelítésének transzcendentális folyamatával együtt még a legmakacsabb imperszonalistának is segítenek, hogy vonzódni kezdjen az Úr tetteihez. Egy olyan személyiség, mint Śukadeva Gosvāmī, nem vonzódik semmilyen világi tetthez, de amikor egy ilyen bhaktát egy felsőbbrendű folyamat meggyőz, akkor minden bizonnyal vonzódni kezd az Úr transzcendentális cselekedeteihez. Az Úr transzcendentális, ahogyan cselekedetei is azok. Ő nem tétlen, s nem is személytelen.