HU/SB 2.1.17
17. VERS
- abhyasen manasā śuddhaṁ
- trivṛd-brahmākṣaraṁ param
- mano yacchej jita-śvāso
- brahma-bījam avismaran
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
abhyaset—gyakorolnia kell; manasā—az elmével; śuddham—szent; tri-vṛt—háromból álló; brahma-akṣaram—transzcendentális hangok; param—a legfelsőbb; manaḥ—elme; yacchet—irányítása alá von; jita-śvāsaḥ—a légzési levegő szabályozásával; brahma—abszolút; bījam—mag; avismaran—anélkül hogy elfelejtené.
FORDÍTÁS
Az előbb leírt módon ülj le, s elmédben emlékezz a három transzcendentális hangra [a-u-m], a légzési folyamat szabályozása segítségével pedig szabályozd az elmét, hogy örökké emlékezzen a transzcendentális magra!
MAGYARÁZAT
Az oṁkāra vagy praṇava a transzcendentális megvalósítás magva, melyet három transzcendentális hang alkot: a-u-m. Ha ezt elménkben zengjük a légzési folyamat gyakorlása mellett, amely a transzba merülés transzcendentális, ám mechanikus eszköze a nagy misztikusok tapasztalata szerint, képesek leszünk az anyagban elmerült elmén uralkodni. Így lehet az elme gondolkodásmódját megváltoztatnunk. Az elmét nem megölni kell. Az elmét vagy a vágyakat nem lehet megállítani, de ahhoz, hogy vágy ébredjen bennünk arra, hogy az elme a lelki megvalósítás érdekében cselekedjen, minőségében kell változtatnunk azon, amivel az elme foglalkozik. Az elme az aktív érzékelő szervek központja, és ezért ha a gondolkodás, érzés és akarat minőségét megváltoztatjuk, akkor természetszerűleg a cselekvő érzékekkel végzett tettek minősége is megváltozik. Az oṁkāra minden transzcendentális hang magva. Csupán a transzcendentális hang változtathatja meg az elme és az érzékek vágyát — még egy tébolyult ember is meggyógyulhat a segítségével. A Bhagavad-gītā a praṇavát (oṁkārát) a Legfelsőbb Abszolút Igazság közvetlen hang-képviselőjének fogadta el. Aki nem képes közvetlenül az Úr szent nevét énekelni, ahogyan azt korábban javasoltuk, könnyűszerrel vibrálhatja a praṇavát (oṁkārát). Ez az oṁkāra egy megszólítási forma, amely azt jelenti: „Ó, Uram!” — ahogyan az oṁ hari om azt jelenti: „Ó, Uram, Istenség Legfelsőbb Személyisége!” Már elmagyaráztuk korábban, hogy az Úr szent neve azonos Magával az Úrral. Az oṁkāra szintén nem különbözik az Úrtól. Akik azonban tökéletlen érzékeik miatt képtelenek felismerni az Úr transzcendentális személyes formáját vagy nevét (más szóval a kezdők), azok azt tanulják meg, hogyan gyakorolják az önmegvalósítást a légzési folyamat szabályozásának mechanikus folyamatával és ezzel egy időben az elmében a praṇava (oṁkāra) ismétlésével. Ahogyan már többször kifejtettük, az Istenség Személyisége transzcendentális nevét, formáját, tulajdonságait, kedvteléseit stb. nem érthetjük meg jelenlegi anyagi érzékeink segítségével, ezért fontos, hogy az elmén, az érzékek működésének központján keresztül induljon el ez a transzcendentális megvalósítás. A bhakták közvetlenül az Abszolút Igazság Személyére rögzítik elméjüket, ám aki képtelen befogadni az Abszolút személyes vonásait, azt a személytelen felfogásban nevelik, hogy elméjét képezve továbbléphessen a fejlődés útján.