HU/SB 2.1.18


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


18. VERS

niyacched viṣayebhyo ’kṣān
manasā buddhi-sārathiḥ
manaḥ karmabhir ākṣiptaṁ
śubhārthe dhārayed dhiyā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

niyacchet—visszavon; viṣayebhyaḥ—érzéki tevékenységektől; akṣān—az érzékek; manasā—az elme révén; buddhi—intelligencia; sārathiḥ—vezető; manaḥ—az elme; karmabhiḥ—gyümölcsöző tettel; ākṣiptam—elmerülve benne; śubha-arthe—az Úr kedvéért; dhārayet—feltart; dhiyā—teljes tudatban.


FORDÍTÁS

Ahogy az elme lassanként lelkivé válik, fokozatosan vond vissza az érzéktevékenységtől, s az intelligencia uralkodni fog az érzékeken! Az anyagi cselekedetekben túlságosan elmerült elmét az Istenség Személyiségének szolgálatába lehet állítani, s így megszilárdul a tökéletes transzcendentális tudatban.


MAGYARÁZAT

A folyamatot, amelynek során a praṇava (oṁkāra) zengésével és a légzés szabályozásának segítségével az elme lelkivé tehető, szakkifejezéssel a prāṇāyāma misztikus vagy jógikus folyamatának, a légzési levegő tökéletes szabályozásának nevezik. E prāṇāyāma rendszer végső állapotában az ember szilárddá válik a transzban, amit szaknyelven samādhinak hívnak. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az anyagban elmerült elmét még a samādhi szintjén sem lehet kordában tartani. Példa erre a nagy misztikus, Viśvāmitra Muni, aki még a samādhi állapotában is áldozatul esett az érzékeknek, s együtt hált Menakāval. S nem ez az első eset a történelemben. Az elme, noha adott pillanatban nem gondol érzéki cselekedetekre, tudat alatt emlékszik az érzékek tevékenységére a múltból, s így megakadályozza az embert abban, hogy száz százalékosan elmerüljön az önmegvalósításban. Śukadeva Gosvāmī ezért egy biztos eljárást javasol következő lépésként: szilárdítsuk meg az elmét az Istenség Személyiségének szolgálatában. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége ugyancsak ezt a közvetlen folyamatot javasolja a Bhagavad-gītāban (BG 6.47). Ha elméje lelkileg így megtisztul, az embernek az Úr transzcendentális szerető szolgálatába kell szegődnie a különféle odaadó tevékenységek    —    a figyelmes hallgatás, éneklés stb.    —    segítségével. Ha megfelelő irányítás alatt így cselekszünk, az a fejlődés legbiztonságosabb útja még a megzavarodott elme számára is.