HU/SB 2.1.19
19. VERS
- tatraikāvayavaṁ dhyāyed
- avyucchinnena cetasā
- mano nirviṣayaṁ yuktvā
- tataḥ kiñcana na smaret
- padaṁ tat paramaṁ viṣṇor
- mano yatra prasīdati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ezután; eka—egyesével; avayavam—a testrészek; dhyāyet—koncentrálni kell rájuk; avyucchinnena—anélkül hogy eltávolodnánk a teljes formától; cetasā—az elmével; manaḥ—elme; nirviṣayam—anélkül hogy az érzékek tárgyai beszennyeznék; yuktvā—összekapcsolva; tataḥ—azután; kiñcana—bármi; na—ne; smaret—gondolj; padam—személyiség; tat—az; paramam—Legfelsőbb; viṣṇoḥ—Viṣṇunak; manaḥ—az elme; yatra—akkor; prasīdati—megbékél.
FORDÍTÁS
Ezek után Viṣṇu végtagjain kell meditálnod, egyiken a másik után, anélkül hogy figyelmed eltávolodna a teljes testről. Az elme így megszabadul minden érzéki tárgytól. Semmi másra ne gondolj! Mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu a Végső Igazság, az elme csak Benne békél meg teljesen.
MAGYARÁZAT
Az ostoba emberek, akiket megtéveszt Viṣṇu külső energiája, nem tudják, hogy a boldogság keresésének végső célja nem más, mint hogy közvetlenül kapcsolatba kerüljünk az Úr Viṣṇuval, az Istenség Személyiségével. A viṣṇu-tattva az Istenség Személyisége különböző transzcendentális formáinak korlátlan kiterjedése. Legfelsőbb, eredeti formája Govinda, vagyis az Úr Kṛṣṇa, minden ok legfelsőbb oka, ezért Viṣṇura gondolni vagy meditálni transzcendentális formáján — főként az Úr Kṛṣṇán — a meditáció végső szintjét jelenti. Ez a meditáció kezdődhet az Úr lótuszlábainál, de az embernek nem szabad elfelejtenie az Úr teljes formáját, vagy eltérnie attól. Transzcendentális testének különböző részeire kell gondolnia, sorra egymás után. Ez a vers határozottan bizonyítja, hogy a Legfelsőbb Úr nem személytelen. Ő személy, de teste különbözik a hozzánk hasonló feltételekhez kötött személyek testétől — másképp Śukadeva Gosvāmī sem javasolta volna a teljes lelki tökéletesség elérése érdekében a meditációt a praṇavától (oṁkārától) kezdődően egészen Viṣṇu testének végtagjaiig. A hatalmas indiai templomokban Viṣṇu formájának imádata tehát nem bálványimádás, ahogyan a tudatlan emberek hiszik — lelki központok ezek, melyekben Viṣṇu transzcendentális testrészein meditálhatunk. Viṣṇu templomában az imádott mūrti azonos az Úr Viṣṇuval, az Úr felfoghatatlan energiájának köszönhetően. Egy kezdő bhaktának könnyű feladatot jelent, hogy a kinyilatkoztatott írások utasításait követve Viṣṇu testrészeire koncentráljon, azokon meditáljon a templomban. Ez meglehetősen könnyű módja a meditációnak mindazok számára, akik képtelenek egy helyben mozdulatlanul ülni és a praṇava oṁkārára vagy Viṣṇu testének végtagjaira koncentrálni, ahogyan azt Śukadeva Gosvāmī, a kiváló szaktekintély javasolja e versben. Egy átlagembernek hasznosabb, ha Viṣṇu formáján meditál a templomban, mint ha az oṁkārára, az a-u-m lelki kombinációjára összpontosít az előzőekben leírt módon. Nincs különbség az oṁkāra és Viṣṇu formái között, de akik nem jártasak az Abszolút Igazságról szóló tudományban, csak zavart keltenek azzal, hogy különbséget tesznek Viṣṇu formái és az oṁkāra között. A vers utal arra, hogy a Viṣṇu-forma a meditáció végső célja, s ezért jobb erre koncentrálni, mint a személytelen oṁkārára. Ez utóbbi folyamat nehezebb is, mint az előző.