HU/SB 2.1.29
29. VERS
- indrādayo bāhava āhur usrāḥ
- karṇau diśaḥ śrotram amuṣya śabdaḥ
- nāsatya-dasrau paramasya nāse
- ghrāṇo ’sya gandho mukham agnir iddhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
indra-ādayaḥ—a mennyei király, Indra vezette félistenek; bāhavaḥ—karok; āhuḥ—nevezik őket; usrāḥ—félistenek; karṇau—a fülek; diśaḥ—az égtájak; śrotram—a hallás; amuṣya—az Úrnak; śabdaḥ—hang; nāsatya-dasrau—az Aśvinī-kumārákként ismert félistenek; paramasya—a Legfelsőbbnek; nāse—orrlyukak; ghrāṇaḥ—a szaglás; asya—Neki; gandhaḥ—illat; mukham—a száj; agniḥ—tűz; iddhaḥ—lángoló.
FORDÍTÁS
Karjai az Indra vezette félistenek, a tíz égtáj a fülei, a fizikai hang a hallása. Orrlyukai a két Aśvinī-kumāra, az anyagi illat a szaglása. A szája a lángoló tűz.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Személyisége gigantikus formájának a Bhagavad-gītā tizenegyedik fejezetében található leírását a Śrīmad-Bhāgavatam itt tovább magyarázza. A Bhagavad-gītā így folytatja a leírást (BG 11.30): „Ó, Viṣṇu! Látom, ahogy lángoló szájaiddal mindenkit felemésztesz, s végtelen sugaraid beragyogják az univerzumot. Perzselvén a világot, megnyilvánulsz.” A Śrīmad-Bhāgavatam tehát utótanulmány a Bhagavad-gītā tanulmányozója számára. Mindkettő Kṛṣṇáról, az Abszolút Igazságról szóló tudomány, ezért nem függetlenek egymástól.
A virāṭ-puruṣa, vagyis a Legfelsőbb Úr gigantikus formájának fogalmához az uralkodó félistenek épp úgy hozzátartoznak, mint az alárendelt élőlények. Az élőlénynek még a legparányibb részét is az Úr felhatalmazott megbízottja irányítja. Mivel az Úr gigantikus formája magában foglalja a félisteneket, az Úr imádata — akár gigantikus anyagi felfogásában, akár örök, transzcendentális formájában, az Úr Śrī Kṛṣṇaként — szintén elégedetté teszi a félisteneket és az összes többi szerves részt, ahogyan a fa gyökerének öntözése is eljuttatja az energiát a fa többi részébe. Következésképpen az Úr gigantikus kozmikus formájának imádata még a materialista számára is a helyes úthoz vezet. Nem szabad, hogy az ember a számtalan félistenhez forduljon különféle vágyai beteljesülése érdekében, s így vállalja annak kockázatát, hogy félrevezetik. Az egyetlen valóságos lény az Úr Maga, mindenki más csak képzeletbeli, mert mindent Ő foglal Magában.