HU/SB 2.1.32
32. VERS
- vrīḍottarauṣṭho ’dhara eva lobho
- dharmaḥ stano ’dharma-patho ’sya pṛṣṭham
- kas tasya meḍhraṁ vṛṣaṇau ca mitrau
- kukṣiḥ samudrā girayo ’sthi-saṅghāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vrīḍa—erényesség; uttara—felső; oṣṭha—ajak; adharaḥ—áll; eva—minden bizonnyal; lobhaḥ—vágyakozás; dharmaḥ—vallás; stanaḥ—mell; adharma—vallástalanság; pathaḥ—út; asya—Övé; pṛṣṭham—hát; kaḥ—Brahmā; tasya—Övé; meḍhram—nemi szervek; vṛṣaṇau—herék; ca—is; mitrau—a Mitrā-varuṇák; kukṣiḥ—derék; samudrāḥ—az óceánok; girayaḥ—a dombok; asthi—csontok; saṅghāḥ—halom.
FORDÍTÁS
Az erényesség az Úr felső ajka, a vágyakozás az álla, a vallás a melle, a vallástalanság pedig a háta. Brahmājī, az anyagi világ minden élőlényének teremtője a nemi szerve, a Mitrā-varuṇák a két heréje. Az óceán a dereka, a dombok és a hegyek pedig a csontjai.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr nem személytelen, mint ahogy azt a kevésbé intelligens gondolkodók helytelenül vélik: Ő a Legfelsőbb Személy, ahogyan azt minden hiteles védikus írás megerősíti. Személyisége azonban nem olyasvalami, amit mi érzékelni tudunk. Ebben a versben az áll, hogy Brahmājī a nemi szerveként cselekszik, a Mitrā-varuṇák pedig a két heréje. Ez azt jelenti, hogy mint személy rendelkezik minden szervvel, de azok másfélék, másféle képességekkel. Amikor tehát az Urat személytelenként jellemzik, úgy kell értenünk, hogy az Ő személyisége nem éppen olyan, mint amit mi tökéletlen spekulálásunkkal kitalálunk. Az ember azonban még úgy is imádhatja az Urat, hogy gigantikus testeként, a virāṭ-puruṣa különböző szerves részeiként látja a dombokat, a hegyeket vagy az óceánt és az eget. A virāṭ-rūpa, ahogyan azt az Úr Kṛṣṇa Arjunának megmutatta, kihívást jelent a hitetlenekkel szemben.