HU/SB 2.1.33
33. VERS
- nadyo ’sya nāḍyo ’tha tanū-ruhāṇi
- mahī-ruhā viśva-tanor nṛpendra
- ananta-vīryaḥ śvasitaṁ mātariśvā
- gatir vayaḥ karma guṇa-pravāhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nadyaḥ—a folyók; asya—az Övé; nāḍyaḥ—vénák; atha—és azután; tanū-ruhāṇi—a szőrszálak a testen; mahī-ruhāḥ—a növények és a fák; viśva-tanoḥ—a kozmikus formáé; nṛpa-indra—ó, király; ananta-vīryaḥ—a mindenhatóé; śvasitam—légzése; mātariśvā—levegő; gatiḥ—mozgás; vayaḥ—a múló korszakok; karma—cselekedet; guṇa-pravāhaḥ—a természet kötőerőinek visszahatása.
FORDÍTÁS
Ó, király! A folyók a gigantikus test vénái, a fák testének szőrszálai, s a mindenható levegő a légzése. A múló korok a mozdulatai, tettei pedig az anyagi természet három kötőerejének visszahatásai.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Személyisége nem egy halott kő, s nem is tétlen, ahogyan azt néhány irányzat véli. Az idő múlásával mozdul, ezért mindent tud a múltról és a jövőről, jelenlegi cselekedeteivel együtt. Számára semmi sem ismeretlen. A feltételekhez kötött lelkeket az anyagi természet kötőerőinek visszahatásai vezetik, amelyek az Úr cselekedetei. Amint azt a Bhagavad-gītā (BG 7.12) elmondja, a természet kötőerői egyedül az Ő irányítása alatt működnek, és ily módon a természet egyetlen megnyilvánulása sem vak vagy automatikus. A cselekedetek mögötti erő nem más, mint az Úr felügyelete, így tehát az Úr sohasem tétlen, ahogyan azt sokan helytelenül gondolják. A Védák szerint a Legfelsőbb Úrnak semmit sem kell tennie személyesen — ahogyan mindig így van ez azok esetében, akik felsőbbrendűek —, de minden az Ő irányításával történik. Azt mondják, még egy fűszál sem mozdulhat a jóváhagyása nélkül. A Brahma-saṁhitāban (5.48) az áll, hogy az univerzumok — uraikkal (a Brahmākkal) együtt — csupán az Úr egyetlen lélegzetének idejéig léteznek. Ugyanez nyer itt most megerősítést. A levegő, amelyen az univerzumok és azok bolygói élnek, nem más, mint a felülmúlhatatlan virāṭ-puruṣa lélegzésének parányi része. Így hát az Istenség Személyiségét a folyók, a fák, a levegő és a múló korok tanulmányozásával is felfoghatja az ember, anélkül hogy az Urat személytelennek tartó felfogások félrevezetnék. A Bhagavad-gītā (BG 12.5) kijelenti, hogy akik túlságosan vonzódnak a Legfelsőbb Igazság személytelen felfogásához, több nehézségbe ütköznek, mint akik intelligensen megértik személyes formáját.