HU/SB 2.10.49-50
49-50. VERSEK
- kṣattuḥ kauśāraves tasya
- saṁvādo ’dhyātma-saṁśritaḥ
- yad vā sa bhagavāṁs tasmai
- pṛṣṭas tattvam uvāca ha
- brūhi nas tad idaṁ saumya
- vidurasya viceṣṭitam
- bandhu-tyāga-nimittaṁ ca
- yathaivāgatavān punaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣattuḥ—Vidurának; kauśāraveḥ—mint Maitreyának; tasya—övék; saṁvādaḥ—hírek; adhyātma—a transzcendentális tudás kérdésében; saṁśritaḥ—teli; yat—amelyik; vā—bármi más; saḥ—ő; bhagavān—Őkegyelme; tasmai—neki; pṛṣṭaḥ—kérdezett; tattvam—az igazság; uvāca—válaszolt; ha—a múltban; brūhi—kérlek, mondd el; naḥ—nekünk; tat—azok a témák; idam—itt; saumya—ó, kedves; vidurasya—Vidurának; viceṣṭitam—a cselekedetei; bandhu-tyāga—lemondás a barátokról; nimittam—az oka; ca—szintén; yathā—mint; eva—szintén; āgatavān—visszatért; punaḥ—újra (otthon).
FORDÍTÁS
Śaunaka Ṛṣi így szólt: Kérlek, mondd el nekünk, mi hangzott el Vidura és Maitreya között, akik transzcendentális kérdésekről beszélgettek! Miről kérdezett Vidura, s mit válaszolt Maitreya? Kérlek, beszélj arról is, miért mondott le Vidura minden kapcsolatról, amely rokonaihoz fűzte, s aztán miért tért újra haza! Arról is tudni szeretnénk, mit csinált zarándokútja során.
MAGYARÁZAT
Śrī Sūta Gosvāmī az anyagi világ teremtéséről és elpusztításáról beszélt, de úgy tűnik, hogy a Śaunaka vezette ṛṣik jobban szerettek volna transzcendentális témákról hallani, amelyek magasabb rendűek, mint a fizikai valóságról szóló témák. Kétféle ember van: az egyik túlságosan ragaszkodik a durva anyagi testhez és az anyagi világhoz, a másikat, aki egy magasabb szinten áll, inkább a transzcendentális tudomány érdekli. A Śrīmad-Bhāgavatam mindenki vágyát teljesíti, a materialistákét és a transzcendentalistákét egyaránt. A Śrīmad-Bhāgavatam az Úr anyagi és lelki világbeli dicső tetteiről beszél, s az ember bármelyikről hall, egyformán áldásban részesül. A materialistákat jobban érdeklik a fizika törvényei és azok működése. A rendkívüli fizikai jelenségeket csodának tekintik, s e csodák láttán néha megfeledkeznek az Úr dicsőségéről. Tudniuk kell, hogy a fizikai jelenségek és csodák mind az Úrnak köszönhetőek. A kertben a rózsa a látszat ellenére nem egy véletlen fizikai törvény szerint ölti fel formáját és színét, hogy gyönyörűvé és illatossá váljon. E mögött a fizikai törvény mögött a Legfelsőbb Úr teljes tudatának irányítása rejlik — másképp a dolgok nem lennének képesek ilyen törvényszerűséggel formát ölteni. Ha a festőművész minden figyelmét és művészi érzékét latba vetve fest meg egy rózsát, az akkor sem lehet olyan tökéletes, mint egy valódi rózsa. Ha ez így van, akkor hogyan mondhatjuk, hogy a valódi rózsa anélkül öltött ilyen szépséges formát, hogy mögötte rejlene valakinek az intelligenciája? Csakis a tudatlanság vezethet ilyen végkövetkeztetéshez. A teremtés és a megsemmisülés leírásából, amelyet korábban olvashattunk, az embernek meg kell tanulnia, hogy a legfelsőbb tudat, amely mindenütt jelen van, mindenre tökéletesen gondot visel. Ebben mutatkozik meg a Legfelsőbb Úrnak az a tulajdonsága, hogy mindenütt jelen van. Azok az emberek, akik még a durva materialistáknál is ostobábbak, annak ellenére, hogy transzcendentalistáknak nevezik magukat, kijelentik, hogy ők is ilyen legfelsőbb, mindent átható tudattal rendelkeznek, ám erre semmilyen bizonyítékot nem tudnak felhozni. Ezek az ostoba emberek még azt sem tudják, mi történik a szomszéd szobában, amelytől csupán egy fal választja el őket, mégis azzal büszkélkednek, hogy a Legfelsőbb Személy kozmikus, mindent átható tudatával rendelkeznek. Számukra szintén nagy segítséget jelent a Śrīmad-Bhāgavatam hallgatása. Ez felnyithatja a szemüket, s rádöbbenhetnek: kijelentésük, hogy felsőbb rendű tudattal rendelkeznek, még nem bizonyít semmit. A fizikai világban kell bebizonyítaniuk, hogy ilyen legfelsőbb tudattal rendelkeznek. Naimiṣāraṇya szentjei azonban fölötte álltak mind a durva materialistáknak, mind a csaló transzcendentalistáknak, ezért a hiteles szaktekintélyek beszélgetéséből szerették volna megismerni a transzcendensről szóló igazságot.