HU/SB 2.2.19
19. VERS
- itthaṁ munis tūparamed vyavasthito
- vijñāna-dṛg-vīrya-surandhitāśayaḥ
- sva-pārṣṇināpīḍya gudaṁ tato ’nilaṁ
- sthāneṣu ṣaṭsūnnamayej jita-klamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—így, a Brahman-megvalósítás által; muniḥ—a filozófus; tu—de; uparamet—vissza kell vonulnia; vyavasthitaḥ—jó helyzetben van; vijñāna-dṛk—megvalósított tudással; vīrya—erő; su-randhita—kellőképpen szabályozott; āśayaḥ—az élet célja; sva-pārṣṇinā—saját sarkával; āpīḍya—elzárva; gudam—levegőnyílás; tataḥ—ezek után; anilam—az életlevegő; sthāneṣu—a helyeken; ṣaṭsu—hat elsődleges; unnamayet—fel kell emelni; jita-klamaḥ—az anyagi vágyak kioltásával.
FORDÍTÁS
A megvalósított tudás erejével az embernek meg kell állapodnia az abszolút megvalósítás helyzetében, s így képesnek kell lennie kioltani minden anyagi vágyat. Aztán le kell mondania az anyagi testéről úgy, hogy sarkával elzárja a levegőnyílást [amelyen keresztül az ürülék távozik], s az életlevegőt a hat elsődleges helyet egyenként érintve felemeli.
MAGYARÁZAT
Sok durātmā van, akik Brahman-megvalósítottnak tartják magukat, mégis képtelenek legyőzni az anyagi vágyaikat. A Bhagavad-gītā (BG 18.54) érthetően elmagyarázza, hogy egy abszolút mértékben önmegvalósított lélek teljesen mentes minden anyagi vágytól. Az anyagi vágyak alapja az élőlény hamis egója. Ezek egyrészt az élőlény gyerekes, hiábavaló tetteiben nyilvánulnak meg, melyeknek célja legyőzni az anyagi természet törvényeit, másrészt pedig abban a vágyában, hogy uralkodhasson minden fölött, amit az öt anyagi elem épít fel. Ez a mentalitás oda vezet, hogy az ember hinni kezd az anyagi tudomány erejében, amely felfedezte az atomenergiát és mechanikus járművekkel próbál utazni a világűrben. Az anyagi tudomány terén elért parányi fejlődést kihasználva a hamis önazonosítással rendelkező ember még a Legfelsőbb Úr hatalmának is ellenszegül, aki egy másodperc töredéke alatt véget vethet minden parányi emberi törekvésnek. Az eredeti helyzetét, vagyis a Brahman-megvalósítást elért lélek tökéletesen megérti, hogy a Legfelsőbb Brahman, vagyis az Istenség Személyisége a minden hatalommal rendelkező Vāsudeva, s hogy ő (az önmegvalósított élőlény) a legfelsőbb egész szerves része. Ily módon eredeti helyzete az, hogy minden tekintetben együttműködjön az Úrral a szolgáló és a szolgált transzcendentális kapcsolatában. Az ilyen önmegvalósított lélek többé nem próbálkozik hiábavalóan azzal, hogy uralkodjon az anyagi természet felett. Mivel megvalósított tudás van a kezében, hűséges odaadással merül az Úr szolgálatába.
Annak a kiváló yogīnak, akinek alapos gyakorlata van abban, hogy a yoga-rendszer előírt folyamatával szabályozza az életlevegőt, a következő folyamatot ajánlják teste elhagyásához: sarkával zárja el a végbélnyílását, s a hat hely — a köldök, a has, a szív, a mellkas, a szájpadlás, a szemöldökök és az agyüreg — érintésével fokozatosan emelje fel az életlevegőt. Az életlevegő szabályozása az előírt yoga-folyamat által mechanikus út, s többé-kevésbé fizikai törekvés a lelki tökéletesség elérésére. Hajdanán e gyakorlat egyszerűnek számított a transzcendentalisták körében, mert az emberek életmódja és jelleme akkoriban elősegítette a végzését, manapság azonban a Kali-kor hatása olyannyira zavart okoz, hogy gyakorlatilag nincs senki, aki jártas lenne a testgyakorlatok e művészetében. Az elme koncentrálását ebben a korban könnyebben elérhetjük az Úr szent nevének éneklésével, s ez eredményesebb, mint az életlevegő belső szabályozásának gyakorlása.