HU/SB 2.2.20
20. VERS
- nābhyāṁ sthitaṁ hṛdy adhiropya tasmād
- udāna-gatyorasi taṁ nayen muniḥ
- tato ’nusandhāya dhiyā manasvī
- sva-tālu-mūlaṁ śanakair nayeta
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nābhyām—a köldökön; sthitam—elhelyezkedő; hṛdi—a szívben; adhiropya—elhelyezve; tasmāt—onnan; udāna—felszálló; gatya—erő; urasi—a mellkason; tam—azután; nayet—fel kell emelni; muniḥ—a meditáló bhakta; tataḥ—őket; anusandhāya—hogy megkeresse; dhiyā—intelligenciával; manasvī—a meditáló; sva-tālu-mūlam—a szájpadlás gyökerénél; śanakaiḥ—lassan; nayeta—be lehet hozni.
FORDÍTÁS
A meditáló bhaktának az életlevegőt lassan fel kell tolnia a köldöktől a szívig, onnan a mellkasig, onnan pedig a szájpadlás gyökeréig. Intelligenciával kell megkeresnie a megfelelő helyeket.
MAGYARÁZAT
Az életlevegő hat körben mozog, és az intelligens bhakti-yogīnak értelme segítségével, meditálva kell megkeresnie e helyeket. Ezek között szerepel a svādhiṣṭhāna-cakra, vagyis az életlevegő energiatárolója, fölötte pedig — közvetlenül a has és a köldök alatt — a maṇi-pūraka-cakrát találjuk. Ha a szívben tovább kutatunk egy még magasabban fekvő hely után, akkor elérjük az anāhata-cakrát, és még ennél is feljebb, amikor az életlevegőt a szájpadlás gyökerére helyezzük, elérjük a viśuddhi-cakrát.