HU/SB 2.3.15
15. VERS
- sa vai bhāgavato rājā
- pāṇḍaveyo mahā-rathaḥ
- bāla-kṛīḍanakaiḥ krīḍan
- kṛṣṇa-krīḍāṁ ya ādade
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; vai—minden bizonnyal; bhāgavataḥ—az Úr nagy bhaktája; rājā—Parīkṣit Mahārāja; pāṇḍaveyaḥ—a Pāṇḍavák unokája; mahā-rathaḥ—nagy harcos; bāla—amíg gyermek; krīḍanakaiḥ—játékbabákkal; krīḍan—játszik; kṛṣṇa—az Úr Kṛṣṇa; krīḍām—cselekedetek; yaḥ—aki; ādade—elfogadott.
FORDÍTÁS
Parīkṣit Mahārāja, a Pāṇḍavák unokája kora gyermekkorától kezdve az Úr kiváló bhaktája volt. Még amikor babákkal játszott, akkor is az Úr Kṛṣṇát imádta, a család mūrtijának imádatát utánozva.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 6.41) kijelenti, hogy még, akik kudarcot vallottak a yoga gyakorlásában, azok is lehetőséget kapnak, hogy egy istenfélő brāhmaṇa vagy egy gazdag ember, például egy kṣatriya király vagy egy tehetős kereskedő házában szülessenek meg. De Parīkṣit Mahārāja még ennél is szerencsésebb volt, hiszen az Úr nagy bhaktája volt már előző élete óta, s így a Kuruk, mégpedig a Pāṇḍavák uralkodói családjában született meg. Így aztán kora gyermekkorától kezdve lehetősége volt arra, hogy saját családjában megismerje az Úr Kṛṣṇa bensőséges odaadó szolgálatát. A Pāṇḍavák, mivel mind az Úr bhaktái voltak, minden bizonnyal imádtak családi mūrtikat a királyi palotában. A gyerekek, akik ilyen királyi családokban jelennek meg, szerencsés módon általában utánozni kezdik a mūrti-imádatot, noha talán csak játékból. Az Úr Śrī Kṛṣṇa kegyéből én is lehetőséget kaptam arra, hogy egy vaiṣṇava családban szülessek meg, és gyermekkoromban apámat követve utánoztam az Úr Kṛṣṇa imádatát. Apám biztatott, hogy rendezzem meg a szertartásokat is, például a Ratha-yātrāt és a Dola-yātrāt, és mindig bőkezű volt, hogy prasādamot oszthasson nekünk, gyerekeknek és a barátainknak. Lelki tanítómesterem, aki szintén vaiṣṇava családban született, minden inspirációt kitűnő vaiṣṇava apjától, Bhaktivinoda Ṭhākurától kapott. Így van ez minden szerencsés vaiṣṇava családban. A híres Mīrā Bāī is az Úr Kṛṣṇának, a Govardhana-hegy csodálatos felemelőjének hűséges bhaktája volt.
A bhakták élettörténete gyakran nagyon hasonló, hiszen mindig van valamilyen párhuzam az Úr nagy bhaktái korai évei között. Jīva Gosvāmī szerint Parīkṣit Mahārājának hallania kellett az Úr Kṛṣṇa gyermekkori vṛndāvanai kedvteléseiről, mert pajtásai körében utánozta ezeket. Śrīdhara Svāmī szerint a család mūrtijának imádatát utánozta, amelyet az idősebb családtagoktól látott. Śrī Viśvanātha Cakravartī Jīva Gosvāmī véleményét támasztotta alá. Bármelyiket fogadjuk is el, Parīkṣit Mahārāja természetes módon kora gyermekkorától kezdve vonzódott az Úr Kṛṣṇához. Utánozhatta bármelyiket az említett tevékenységek közül — mindegyikkel rendkívüli odaadását erősítette, amely egészen gyerekkorától kezdve nyilvánvaló volt. Ez jellemző egy mahā-bhāgavatára. Őket mahā-bhāgavatákat nitya-siddháknak, vagyis születésüktől kezdve felszabadult lelkeknek nevezik. Másokat, akik talán nem születésük óta felszabadultak, de a bhakták társaságában vonzódás ébredt bennük az odaadó szolgálat iránt, sādhana-siddháknak hívják. Végső soron nincs különbség a kettő között, ezért a végkövetkeztetés az, hogy a tiszta bhakták társaságában bárki sādhana-siddhává, az Úr bhaktájává válhat. A legjobb példa erre mindannyiunk kitűnő lelki tanítómestere, Śrī Nārada Muni. Előző életében csupán egy szolgálólány fia volt, de a kiváló bhakták társaságában ő maga is az Úr bhaktája lett, egy olyan sajátságos szintet elérve, amely egyedülálló az odaadó szolgálat történetében.