HU/SB 2.4.8
8. VERS
- nūnaṁ bhagavato brahman
- harer adbhuta-karmaṇaḥ
- durvibhāvyam ivābhāti
- kavibhiś cāpi ceṣṭitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nūnam—még mindig nem elegendő; bhagavataḥ—az Istenség Személyiségének; brahman—ó, bölcs brāhmaṇa; hareḥ—az Úrnak; adbhuta—csodálatos; karmaṇaḥ—aki cselekszik; durvibhāvyam—felfoghatatlan; iva—mint az; ābhāti—megjelenik; kavibhiḥ—még a nagyon műveltek is; ca—szintén; api—ellenére; ceṣṭitam—törekednek rá.
FORDÍTÁS
Ó, tudós brāhmaṇa! Az Úr transzcendentális cselekedetei mind csodálatosak s felfoghatatlannak tűnnek, hiszen még a nagy bölcsek rendkívüli erőfeszítései sem bizonyultak elegendőnek megértésükhöz.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr cselekedetei még ezen az egy univerzumon belül is felfoghatatlanul csodálatosnak tűnnek. Számtalan univerzum van, s összességük a teremtett anyagi világ. A teremtésnek ez a része a teljes teremtésnek csupán töredéke: az anyagi világ csak egy rész (BG 10.42: ekāṁśena sthito jagat). Ha az anyagi világ a Legfelsőbb Úr energiája egynegyedének megnyilvánulása, akkor a fennmaradó háromnegyed rész a vaikuṇṭha-jagat, vagyis a lelki világ, amelyet a Bhagavad-gītā mad-dhāmának, sanātana-dhāmának, örök világnak nevez. Az előző versben utaltunk rá, hogy az Úr teremt, azután újra visszavonja a teremtést. Ez a működés azonban csak az anyagi világban érvényesül, mert teremtésének másik, nagyobb része, a Vaikuṇṭha világ nem teremtődik és nem is semmisül meg, másképp nem lehetne öröknek hívni. Az Úr a dhāmával együtt létezik: örök neve, tulajdonsága, kedvtelései, környezete és személyisége mind különböző energiáinak és kiterjedéseinek megnyilvánulásai. Az Urat anādinak hívják, akinek nincs teremtője, és ādinak, minden létező eredetének. Tökéletlen gondolkodásunkra hallgatva azt hisszük, hogy az Urat szintén megteremtette valaki, ám a Vedānta tudomásunkra hozza, hogy ez nem így van, sőt minden mást Ő teremtett (nārāyaṇaḥ paro ’vyaktāt). Egy hétköznapi ember számára ez mind csodának tűnik, ha végiggondolja. Még a nagy tudósok számára is felfoghatatlan, akik így egymásnak ellentmondó elméletekkel állnak elő. Még az Úr teremtésének e jelentéktelen részét, ezt az univerzumot sem ismerik teljes egészében, s nem tudják, milyen határokig terjed ki ez a véges űr, hogy hány csillaga és bolygója van, vagy, hogy milyen körülmények uralkodnak számtalan bolygóján. Napjaink tudósai nem rendelkeznek elegendő tudással minderről. Néhányan azt állítják, hogy százmillió bolygó található szerte a világűrben. Egy moszkvai újságban 1960. február 21-én a következő tudósítás jelent meg:
„A jól ismert szovjet asztronómus professzor, Borisz Voroncov-Veljaminov kijelentette, hogy számtalan bolygónak kell lennie az univerzumban, melyeken értelmes lények élnek.” „Lehetséges, hogy a földihez hasonló élet virágzik e bolygókon.”
„A kémiatudományok doktora, Nyikolaj Zsirov más bolygók atmoszférájának problémájával foglalkozva rámutatott arra, hogy egy Mars-lakó szervezete például alacsony testhőmérséklete révén nagyon könnyen alkalmazkodhat a Marson uralkodó feltételekhez. Kijelentette, úgy érzi, hogy a Mars atmoszférájának gázszerű összetétele alkalmas lehet az életre olyan lények számára, akiknek szervezete ahhoz alkalmazkodott.”
Arról, hogy a szervezet alkalmazkodni képes a különféle bolygókon uralkodó különféle feltételekhez, a Brahma-saṁhitā is ír: vibhūti-bhinnam. Ez azt jelenti, hogy az univerzum számtalan bolygójának mindegyikét egy adott atmoszféra jellemzi, és néhány ilyen bolygón a kedvező atmoszféra miatt az élőlények rendkívül fejlettek a tudomány és a technológia terén. A vibhūti szó jelentése „sajátságos erő”, a bhinnam szóé pedig „változatos”. A tudósoknak, akik a világűr felfedezésével kísérleteznek, és mechanikus úton akarnak eljutni más bolygókra, tudniuk kell, hogy azok az organizmusok, amelyek a föld atmoszférájához alkalmazkodtak, nem képesek más bolygók atmoszférájában életben maradni (Könnyű utazás más bolygókra). Ezért az embernek fel kell készülnie arra, hogy jelenlegi testét elhagyva kerülhessen egy másik bolygóra, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 9.25) elmondja:
- yānti deva-vratā devān
- pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ
- bhūtāni yānti bhūtejyā
- yānti mad-yājino ’pi mām
„A félisteneket imádók a félistenek között fognak újra születni, akik a szellemeket imádják, azok közéjük születnek, és akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.”
Parīkṣit Mahārājának az Úr teremtő energiája működésére vonatkozó kijelentéséből kiderül, hogy mindent tudott a teremtés folyamatáról. Miért kérdezte akkor Śukadeva Gosvāmīt erről? Parīkṣit Mahārāja hatalmas uralkodó, a Pāṇḍavák leszármazottja és az Úr Kṛṣṇa nagy bhaktája lévén meglehetősen sokat tudott a világ teremtéséről, de ennyi tudás nem volt elegendő. Ezért mondta, hogy még a legműveltebb tudósok sem ismerik e tudományt, rendkívüli törekvéseik ellenére sem. Az Úr korlátlan és útjai kifürkészhetetlenek. Véges tudással és tökéletlen érzékekkel egyetlen élőlény — még Brahmājī, az univerzum legtökéletesebb élőlénye — sem álmodhat arról, hogy megismerheti a végtelent. Akkor tudhatunk valamit a végtelenről, ha azt Ő Maga mondja el nekünk, ahogyan azt az Úr tette a Bhagavad-gītā egyedülálló kijelentéseiben, s bizonyos szintig tudhatunk róla az olyan megvalósított lelkektől is, mint Śukadeva Gosvāmī, aki Vyāsadevától, Nārada tanítványától kapta tudását. A tökéletes tudás csak a tanítványi láncolaton keresztül szállhat alá, s nem származhat semmiféle tapasztalati tudásból — legyen az akár ősi, akár modern tudomány.