HU/SB 2.5.1
1. VERS
- nārada uvāca
- deva-deva namas te ’stu
- bhūta-bhāvana pūrvaja
- tad vijānīhi yaj jñānam
- ātma-tattva-nidarśanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Śrī Nārada mondta; deva—minden félistennek; deva—a félisten; namaḥ—hódolat; te—neked; astu—vannak; bhūta-bhāvana—minden élőlény létrehozója; pūrva-ja—az elsőszülött; tat vijānīhi—kérlek, beszélj arról a tudományról; yat jñānam—amelyik tudomány; ātma-tattva—transzcendentális; nidarśanam—közvetlenül odavezet.
FORDÍTÁS
Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Ó, legfőbb a félistenek között, ó, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felsőlélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!
MAGYARÁZAT
A paramparā rendszer — vagyis a tanítványi láncolat — tökéletességét ez a vers újra megerősíti. Az előző fejezetben elmondtuk, hogy Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetlenül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanítványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkalmas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (BG 4.2). A kíváncsi tanítványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pénzért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāradától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Felsőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.