HU/SB 2.5.18
18. VERS
- sattvaṁ rajas tama iti
- nirguṇasya guṇās trayaḥ
- sthiti-sarga-nirodheṣu
- gṛhītā māyayā vibhoḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sattvam—a jóság kötőereje; rajaḥ—a szenvedély kötőereje; tamaḥ—a tudatlanság kötőereje; iti—mindezek; nirguṇasya—a Transzcendensnek; guṇāḥ trayaḥ—három kötőerő; sthiti—fenntartás; sarga—teremtés; nirodheṣu—a pusztításban; gṛhītāḥ—elfogadott; māyayā—a külső energia által; vibhoḥ—a Legfelsőbbnek.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr tiszta lelki forma, amely fölötte áll minden anyagi minőségnek, ám az anyagi világ teremtése, fenntartása és megsemmisítése érdekében külső energiáján keresztül mégis elfogadja a természet jóságnak, szenvedélynek és tudatlanságnak nevezett anyagi kötőerőit.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr a külső energia ura, amely a három anyagi kötőerőben, a jóságban, a szenvedélyben és a tudatlanságban nyilvánul meg, s így Rá sohasem gyakorol hatást e megtévesztő energia. Az élőlények, a jīvák azonban a hatása alatt állnak, vagy hajlamosak rá, hogy az anyagi természet e kötőerői befolyásolják őket. Ez a különbség az Úr és az élőlények között. Az élőlények ki vannak téve e kötőerők hatásának, noha eredeti helyzetüket tekintve azonosak az Úrral. A természet anyagi kötőerői tehát — mivel az Úr energiájának termékei — minden bizonnyal kapcsolatban állnak az Úrral, de ez a kapcsolat olyan, mint a mester és a szolgák közötti kapcsolat. A Legfelsőbb Úr az anyagi energia irányítója, míg az élőlények, akik belebonyolódtak az anyagi világba, nem mesterek és nem is irányítók, ellenkezőleg: őket irányítja ez az energia, s az alárendeltjévé válnak. Valójában az Úr örökké megnyilvánult helyzetben van belső, vagyis lelki energiája révén, ahogyan a nap és sugarai a tiszta égen, de időnként létrehozza az anyagi energiát, ahogyan a nap is létrehozza felhőket a tiszta égen. Ahogyan a napot sohasem takarhatja el egyetlen felhő sem, ugyanúgy a korlátlan Úrra sincs soha befolyással az anyagi energia felhője, amely időnként megnyilvánul az Úr korlátlanul kiterjedő brahmajyoti-sugaraiban.